Monday, August 19, 2013

2013. augusztus 19. - Chatham

Ma nyugi volt. Még este beígértük a bundás kenyeret reggelire, és ez nagy siker lett, különleges finom volt a puha itteni kenyerekkel. Reggelizés hosszú idő, sok felvonásban, chatelés, teraszra ki, szobába be. Nagy forgalom, most dől el, hogy ma mikor, ki mit fog csinálni.
Andrew vitorlás hajója nem bír minden jelölttel, ezért mi - később távozók - a holnapi csoportba kerülünk. Kiürül a ház, Glen már tegnap eltűnt, Kathy ma reggel utazott haza dolgozni. Ruth maradt itthon a lánya, Catherine lustálkodását felügyelni. Catherine 13 éves, félénk leány, 2008-ban Seattle-ben már összebarátkoztunk egy kicsit. Cserkészként ebben a korban már több hetet különböző táborokban volt valamilyen szintű felügyelő (gondolom: segéd), és sok élménye volt, valami kitüntetésre is szert tett, de most leeresztett egy kicsit.
Ruth elvisz a kiszemelt programra, mégpedig egy helyi sport- és egészségközpontba, ahol uszodába, gőzfürdőbe, nagyonmeleg-vizes pezsgőfürdőbe tanyázgatni néhány órát. Egy kicsit lefekszem az egyik padra aludni, és mindjárt összeszaladt a ház, nem hitték el, hogy nem a halálomon vagyok. Zsuzsa azért tudott vigyázni a szunyókálásomra.

Séta a halászkikötőbe, nézegetjük a bejövő halászhajókat, amint kirakodják a fogást. Nekünk, szárazföldi ragadozóknak egy kicsit illúzióromboló a sok véres, részben kibelezett, megfullasztott halhulla, de a bámészkodók hangulata vidám. Jót ténfergünk, majd  a helyi büfében uzsonnázunk egy adag róseibnit illetve a híres New England Clam Chowder helyi mutánsát. Az egy adagnak rendelt krumplit nem bírjuk megenni, olyan sok, hogy a felét kidobjuk. Azért jól vagyunk, további séta a belvárosi fagylaltozóba, ahol ketten eszünk egy adagot, de így is alig bírjuk. összement a gyomrunk?

A séta folytatódik egy kis window shopping után. Otthon még mindig kihalt a környék, lassan tünedeznek fel a népek. Elintézzük az emilezést, bankszámlanézést, aktuális teendőket. Zsuzsa ledől egy kicsit aludni, én meg lefordítom Muci néni most előkerült, annak idején itt megírt 6 magyaros receptjét. Ezzel jól elvagyok, a terminológia miatt keresgélni kell. Elég jól használható volt a Google translate, meg is lepődtem.

Ruth csinálta a vacsorát, pulykamaradék, rakott káposzta maradék, és egy kis saláta, stb. Talán várták, hogy legyen még hortobágyi palacsinta is, de Zsuzsa nem akart magához térni, úgyhogy hagytuk aludni. Majd holnap. Felajánlottam a sima palacsintát, de nem volt határozott az igény szóval hagytuk. beszélgetés vacsoránál főleg Skip kalandja körül forgott, mert vitorlázás és kagylóásás közben a kikötőőrség elzavarta, nem engedte horgonyt vetni, ahol kellett volna. Állítólag az őr azt mondta volna, hogy sehol nem lehet horgonyozni Chathamben. Erre Skip nem tiltakozott, hanem - a hatóságot megtisztelve - arrébb állt, holott nyilvánvaló hogy százával horgonyoznak a hajók Chathamben.  Érdekes, hogy nem akart egy picit sem vitatkozni.

Zsuzsa vacsorázni sem jött, alszik, mint akit... Remélem, azért jól van.

Gondolkodom, hogy talán meg kéne nézni végre egy Simpson család epizódot, hátha van még valami, amit Mike-tól megkérdezhetnék. Tegnap meséltettük Mike-ot a munkájáról. A tv csatornák menedzserei egyáltalán nem szólnak bele abba, hogy mit csinálnak az alkotók. Az egyedüli mértékadó a nézettség. Vannak azért kivételek, például az Amazon.com-nak is van tv csatornája, és ott komoly megkötések vannak arra nézve, hogy mivel nem lehet viccelni (az Amazon site termékeivel, szolgáltatásaival). Ezt a művészi szabadság korlátozásnak tekinti, de úgy látszik, azért belement. A Simpson gyártásánál nagyon konzervatívak a menedzserek, nem akarnak változtatni, nehogy valami rosszabb legyen. Hiába lehetne sok pénzt megtakarítani, nem vállalják fel a kockázatot. Példa az óriási zenekar, amit lehetne csökkenteni, de nem merik. Példa, hogy a hangokat lehetne szintetizálni, de nem merik meglépni, hogy az élő szinkronhangok eltűnjenek. (A szinkronszínészek 10 millió dollárt keresnek egy évben 22 hétnyi, heti egyszeri 2 órás és egyszeri félórás felvétellel). Senki sem mer változtatni, a színészek meg közösen alkudják ki magunknak a lóvét) . Pozitív példa is van, a kézzel készített rajzok kiszínezését a filmkockákon ma már géppel végzik, de nagyon nehezen mertek átállni a kézi kifestésről. Heti 35000 képkockáról van szó. Érdekes még az is, hogy a piaca a Simpsonnak csak kb 20%-ban amerikai. Főleg Dél-Amerika a piac, ahol persze olcsóbb helyi nagyságokkal van szinkronizálva a sorozat. Ha nem csinálnák az amerikai változatot meg, csak a külföldieket, akkor sokkal olcsóbb lenne a sorozat. Ugyanez a helyzet a Jégkorszak folytatásokkal is, ami ugyancsak Mike nevéhez (is) fűződik.

Na, megpróbálom a Simpsont.
        


No comments: