A színház meg a kínai kastély azért nyitva van, és a palotakert nagy részében is lehet mászkálni.
A színház. A Haydn társaságra nem vallottunk szégyent, jegyet vettünk bementünk a rövid vezetésre. Sajnos, a vezetés valóban rövid, mintegy 25 perces, és nagyon nem részletes volt, különösen a színpadtechnika maradt ki teljesen. (Szerencsére Cesky Krumlovban kikupálódtunk Malina Jánosnak köüszönhetően.) Érdekes volt viszont, hogy a gyertyákat helyettesítő lámpák lángja imbolygott, valami új találmányból kifolyólag.) A történetben itt is megfogott, hogy hogy el tudták felejteni a színházat mintegy 100 évre, hogy azután az 1920-as években "fel kelljen, lehessen fedezni, véletlenül. Hasonlónak éreztem a Vasa hajó elfelejtéséhez, de hát az persze nem volt látható az évszázadok alatt. Mégis, mintha .., fura.)
A Kínai kastély is csinos (bennük egy nekem új fogalom: ink cake, egy hagyományos szilár tinta/festék, jé), meg a hatalmas, gondozott park, a szökőkutakkal,
távcsövement használtam az IPhone teleobjektíveként |
Busszal vissza a metróhoz. Ebédelünk egy gyümölcsösstand mellett, Zsuzsa gyümölcsigényeit kielégítendő.
A városba vissza. Célunk a Városi múzeum volt, de az hétfőn zárva, ahogy ezt a helyszínen megtudtuk. Bánatunkban felmásztunk a Katarina liftre, bámészkodtunk egy sort, (elég ronda a belváros egyik oldala innen, de már dolgoznak a rendezésen)
Szóval a mai nap olyan nyaralósra sikeredett. Ha durván akaronám mondani, kissé unatkoztunk is.
A felvidámodás érdekében itt jegyzem meg, hogy láttunk óriási repülő hattyúkat a vitorlázás közben, ami nekünk egy nagy premier volt és szép.
No comments:
Post a Comment