2011. június 27.

Kissé elaludtam, nem sokkal 10 előtt indultam el. Reggeli már nem is volt a szállodában. Nem is voltam éhes a tegnapi könnyűnek tűnő vacsora után (sem).

Az útvonal megtervezése kissé nehézkes volt, nem akart összejönni a több térképből és útleírásból, meg Google maps-ból. (Csak este jöttem rá, hogy a Google Maps is rossz helyen tünteti fel a címet, metrómegállót, mindent. Éppen a Gyöngy folyó másik oldalán. Ezért nem találtam meg tegnap este sétálva a folyót, hanem a Szun Jat Szen memorial kertjébe keveredtem a táncoló népekhez. Azt hittem, hogy nem tudok jól tájékozódni. A térképek sem bírják a gyors fejlődést. 97-ben adták át az első metrószakaszt, és azóta szépen nőtt a hosszuk és számuk, és a tavaly őszi átadást nem tüntetik fel minden térkép. Én kettőből dolgoztam, és nehezen jöttem rá.) Na mindegy, szóval az obligát Canton Towert (http://en.wikipedia.org/wiki/Canton_Tower) megközelítettem, majd nyugdíjas kedvezménnyel 433 m-ig fellifteztem. A felette lévő részek nem voltak (még) nyitva. A gőzfürdő időjárás miatt nagyon párás volt a levegő, nézni úgy, ahogy lehetett, de fotózni nem nagyon. Szerencsére annyira lehetett látni, hogy a további útvonalat meghatározzam.

APM azaz az Automatic People Mover (vezető nélküli metró) segítségével átmentem a Gyöngy folyó másik oldalára, ahol egy nagyobb „La Défense” –szerű fejlesztés (http://en.wikipedia.org/wiki/Zhujiang_New_Town) következtében előállt egy stadion, egy Zaha Hadid operaház (http://www.zaha-hadid.com/built-works/guangzhou-opera-house), egy nem teljesen kész, de kívülről igen hatásos könytár (http://www.newsgd.com/news/guangdong1/content/2009-10/23/content_6078202.htm), egy múzeum (nem találtam hivatkozást, sajnos hétfőn zárva volt), egy modern gyerek Activity Center, meg óriási terek, műtárgyak, egyéb felhő és egyéb karcolók. Nincs minden átadva teljesen, bemenni nem tudtam sehova, az Operaházból és a gyerekközpontból kizavartak, talán a korom miatt.

Hirtelen rám tört, hogy elhagytam a filmezés közben a térképeimet és az útleírást, úgyhogy fejből folytattam az utat. Cél volt a Hat Banyan Fa templom (http://en.wikipedia.org/wiki/Temple_of_the_Six_Banyan_Trees). néhány metróátszállással elérkeztem a közelébe, de onnan már térkép nélkül nem ment. Szóval kérdezősködésbe csaptam át, és meg is lett. Helyes buddhista templom, szerzetesekkel, morgásokkal, éneklésekkel, füstölőkkel, imádkozókkal, Buddha és kollégáinak kisebb nagyobb és óriási szobrai. Érdekes volt, hogy a szobrok előtt alma és műanyagpalackos üdítőital van elhelyezve.

Angolul semmi nem volt elérhető, de a hangulat átjött.

Séta, ebéd egy kis vendéglőben, rábökéses módon, amit itt is nyerő volt.

Utolsó célként a nem (=kevéssé) modernizált Kantoni kerület, a Liwan. Előtte nem kis lustasággal nem szálltam ki a metróból a megfelelő megállóban és így lemondtam a Chen Klán Akadémiájáról (http://en.wikipedia.org/wiki/Chen_Clan_Academy), pedig Zsuzsa főnöke is a Klán tagja (állítólag a Chen nevű emberek adták össze a pénzt rá). A Liwan negyed (http://en.wikipedia.org/wiki/Liwan_District) nekem csak sétára való volt, nem minden része modernizált, sikátorok, kis piacok, élet. a végén eltévedtem, nem akart sehogyan se kiderülni, hogy merre tovább, ekkor egy fekete taxit fogtam, amely meglepően hosszú ideig keringett (az előre megalkudott díj ellenére), amíg hazavitt.

2 óra pihegés után útrakeltem megint, átsétáltam a Gyöngy folyó hídján, lemondtam arról, hogy az esti sétahajózáshoz megtaláljak egy kikötőt, beültem egy vendéglőbe, és gyanús ételeket ettem. Az egyik jóindulattal csigát, vagy kagylót, rosszindulattal csirkeszemet tartalmazott. A másik már nem volt ennyire gyanús. A borravalót nem voltak hajlandók elfogadni, utánam hozták.

Ennyi mára.

2011. június 26

Éjszaka lehúzatták az ablakok fényvédő „zsalugáterét”, és kicsit kilesve azt láttam, hogy igazából nem is nagyon ment le a nap, hiszen az északi sarkkör körül repülhettünk. Végül sikerült valamennyit aludni is, olvasni is, sétálni is.

Reggel Peking, tranzit. Felejthetően ingerszegény környezet. Említésre (?) méltó, hogy rengeteg szögesdrótkerítés látszik, ami már nekem szokatlan. Más apró jelentőségű részlet, a tranzithoz tartozó gyönyörű modern márvány wc-mosdó komplexum/katedrálisban a gyönyörű formatervezett wc-papírtartón külön ráfúrt/csavarozott fémpánntal kis, aligrozsdás kulcsos lakat van.

Guangzhou (Kanton). Fura téglából épült „lakótelepek” láthatók a gép leszállásakor. Vakolat nélküli, lakatlan szörnyek.

A reptér szokásos, hatalmas, bár a szögesdrótok szépen árnyalják a képet. Minden probléma nélkül megvan a bőrönd, a metró, egy átszállással szépen beérek a városba, a szállodámhoz. Tavaly évvégére az Ázsiai Játékokra már azt hiszem egyszerre több új metrót adtak át. Amit láttam, az elégedettségre ad okot.

A szálloda kellemes, bár nem igazolták vissza a foglalást, de minden rendben volt, bár nem a Gyöngy folyóra néz a szoba. Lementem sétálni, meg vacsorázni.

Az utcán gőzfürdő, időnként meleg vizes eső esik. Egy nagy parkban sok ember játszik, tajcsizik, táncol 10-es, 50-es csoportokban. Nagy hangzavar, minden csoport más zenére mozog. Jó a hangulat. Időnként kisöpri a teret az eső, de hamar újranövesztik magukat a csoportok.

Vacsorára rábökök egy étlapon egy képre, elég jó. Mindenki kedves. A diktatúrák kellemes vonása, hogy mindig előkerül egy-egy rendőr, vagy más egyenruhás és nyugodtan lehet sétálni bármilyen sötét sikátorban. Azért ezen a környéke n olyan igazi sikátorok nincsenek, mint amilyeneket a nyolcvanas években láttam Pekingben, Csingtaoban, Sanghaiban, Taipeiben. 3 éve Sanghaiban még éppen lehetett egy kicsit látnom ezt a hagyományt, de már alig (legalábbis ott, ahol mozogtam).

Este még blogírás. Nem nagyon érdekes, belátom, aki unja: page down. Nem lehet a blogspot.com-ba közvetlenül írni, mert csakúgy mint pl. a facebook, vagy az imdb le van tiltva. Igen. Egy kicsit diktatúra van. Úgyhogy majd később, Ausztráliában töltöm fel a Blogspotra.

2011. június 25.

A repülő Bécsből indul, Zsuzsa vitt ki. Készülődésem egy kissé rutintalan, elszoktam a repülőutaktól. Csomagolás, összekészülés, életmentő tartozékaim, ilyesmi. Újra ki kell alakítanom a dolgot. Persze mehettem volna Volánbusszal (2500 Ft-ért), de az volt a terv, hogy Brigi is jött volna velünk és elmentek volna Beához látogatásra. De valami miatt ez nem jött össze, úgyhogy Zsuzsával szépen kigurultunk, megebédeltünk egy Schwechat környéki kisvendéglőben (smarnit, ami már itt sem darából készült, és majdnem olyan jó volt, mint az általam készített bajor változat), majd felszálltam az Amszterdami gépre.

Első megfigyelés az amúgy nem különösebben izgalmas úton, hogy a notebook feltöltéshez használható konnektor véglegesen kiveszőfélben lévő állatfaj. Korábban még csak-csak lehetett találni ilyen Bécsben is, és Amszterdamban is, de most nem sikerült. Azaz egyet találtam, de abban nem volt áram. Mi lehet ennek az értelme?

Más kütyübajom is van: a T-Mobile nagylelkű(?) ajánlata szerint előnyös feltételekkel (10eft) Nokia C6 okos telefonra cserélhettem a Nokia2330-as típusú buta telefonomat. A készülék 4 napos, és már háromszor mentem vissza reklamálni ezért, meg azért. Most meg itt vagyok a készülékkel, még mindig hamar lemerül, és nem igazán tudom jól kezelni. A használati útmutató egy kicsit elnagyolt. Remélem, a barangolás alatt nem lesz valami disznóság, valami nagy számla. A buta telefonom eddig mindig le tudta kérdezni az emileket, de ennél többre nem nagyon tellett. Az okos telefontól többet vártam, egyelőre csalódás. A régi telefonomat is elhoztam, lehet, hogy ismét átszállok beléje.

Harmadik kütyübaj: az ingyenes WIFI nem igazán működött a Bécsben és Amszterdamban. Volt ugyan, lehetett a Nokiával kapcsolódni, de a sávszélesség nulla körüli volt, és folyton kivágott. A Notebook meg meg sem találta. Szóval nem volt olyan rózsás a helyzet. Szerencsére hétvége van, nem olyan fontos.

Végülis nem volt baj, hogy nem lehetett használni a gépeket, legalább nyugodtam olvashattam, tanulhattam. Fő téma a Trados Studio 2009-es fordítássegítő szoftver leírása, már egy idő óta megvan a program, de nem nagyon boldogulok vele.

Kína felé az Airbus 330 mintegy egyórás késéssel indult, dugig volt. Szárny fölött, kellemes útitárskislány mellett, antitrombotikus folyosóülés.

Olvasás mellett azért egy Audrey Tatou filmet
(Ensemble, c'est tout) is megnéztem. Az ülésekbe épített, megszokott érintőképernyők mellett nekem újdonságként USB csatlakozó van, a különböző kütyük feltöltéséhez. Nem mertem rákapcsolni az én cuccaimat, de sokan lógtak rajta különböző táblagépszerű izékkel.

Újra indul - 2011. Június 20.

Hát akkor most egy újabb "rövid" ugrás Sydney-be.

Indulás Június 25. Bécs-Amsterdam-Kanton-Sydney és vissza. érkezés Július 6.

Apropó: Elliot Vogel's Barmitzwah.

Cél: családi kapcsolatok újra/megerősítése, meg egy kis Sydney turizmus. Meg persze előtte Kanton másfél nap.

37. nap - Shanghai, Helsinki, Budapest

Taxi, Maglev.
A reptéren illetéket kell fizetnem, a Malév elfelejtette rendezni. Mindegy. Pénzt akarok visszaváltani, de büntető jutalék miatt inkább elvásárlom marhaságokra.
Felszállunk, Finnair. – Végre megértik, hogy szénsavas vizet akarok. Amerika óta ez gond. De persze nem sajnáltaom magam.
A blogot off-line irom, ezért nincsenek linkek. A blogspot.com elérhetetlen volt shanghaiból. Ez valszeg a nagypolitika., hogy nem lehessen midenfélét kiirkálni Kinából. Ugyancsak cenzurázva van a Klubrádió, meg biztos más is. Van viszont kinai blog, a földrengéshirek között találtam az ujságban: blog.sina.com.cn, biztos csak kinaiul, könnyen cenzúrázható. A ma reggeli angol ujságban (China Daily) szinte kizárólag földrengés, és business van. Külföld, politika nincs. 3 rémes történet a földrengésről: 1. egy férfi, azt hivén, hogy mindjárt meghal, golyóstollal ráirta a kezére, hoyg tartozik 3000 jüannal valakinek. Tulélte. 2. egy anya testével, négykézláb védte a gyerekét, ugy is halt meg, a gyerek élve maradt, a mobiltelefonon az anya üzenetet hagyott a gyerekének, hogy ha túléli, tudja, hogy szereti őt. 3. egy 52 éves orvosnő látán, hogy milyen veszélyes a mentése, és látva, hogy a mentők élete van veszélyben, elzavarta a mentőket, hogy menjenk menteni könnyebb eseteket, felvágta az ereit, és meghalt. Propaganda, vagy nem, regényes.

Még egy kis Helsinki reptér. Kikapcs, mert lemerült a szgép.

Itt Helsinkiben van konnektor, és egy kis idő. Jó hir, hogy lehet olyan pisszoárt csinálni ami nadráglepisilés ellen biztositva van. Várjuk az innováció elterjedését! Ha a Nokiának sikerült.


Vége
Ezzel befejezem. Ami kimaradt, azt sajnálom, de igy is az eddigi legjobban dokumentált utazásom. Esetleg még szilánkok várhatók, de nem igérem biztosra, csak a magam szórakozására.

Később esetleg még beleszerkesztek képeket, de az nagyobb munkának látszik. A több mint 2000 képből valószinűleg csak néhány tucat lesz érdemes a továbbélésre. Majd meglátom.


Kedves emberekkel, családtagokkal és idegenekkel találkoztam. Jó volt látni mindenkit. Köszönöm Zsuzsának és Briginek, hogy lehetővé tették az szabadidőt, és Andrewnak, Józsinak és Ágnesnek az szponzorálást.


Most vissza kell térni a taposómalomba, és leváltani Brigit, tehermentesiteni Zsuzsát. Remélem, jót hoz a közeljövő.

Megkezdtük a leszállást Budapestre.

Üdvözlök minden kedves olvasómat és viszlát privátban.
J

J

36. nap - Shanghai

Akkor utolsó nap.
7-kor ébredtem, tollászkodás, reggeli, 8ra készen vagyok az indulásra. Gyalog indulok a térkép alapján a Nanking road felé.
Robogók, biciklik özöne. Vigyázni kell, mert a robogók, motorok gyakorlatilag hangtalanok. Van egy pár szép uj épület, és ez az egész napra jellemző. Végülis ezért jöttem, hogy a modern várost lássam. Rémesen sok a drót van viszont az utcák felett, alig lehet fényképezni tőlük.. Nem használnak még elég földkábelt.
Az úttestet sokszor keritésekkel megosztják, hol a motoros/bicikliseknek, hol valami ismeretlen okból, pl. a Nanking roadon középen csak néhány katona diszlépésben. Nincsn kitől megkérdezni.
A Nanking road üzletei sokan vannak, sok a neon, de még reggel nem látszik különlegesnek.
Van itt is utcaszobor, művészet. Ami uj, az minőségi. A régi meg poros, szakadt, de láthatóan visszaszorul.
Rendőrök elektromos kisautóban, de gyalog is mindenütt. Igazoltatnak, turkálnak, bemásznak az ellenőrzött kocsikba, biciklist büntetnek mert a tilosban ment, nagycsomagos triciklist leparancsolnak az uttestről.
Metróállomás. Anthony tanácsára beszállok, mert a távolságok állitólang nagyobbak a térképen láthatóknál. Szóval a People’s square a következő. Leszólit egy fiatal férfi, azt modnja angol tanár, és szivesen beszélgetne. Önvédelmi reflexből elzavarom, hiába hivatkozik Lisztre és Bartókra, magyar csalétekként. Amint felszállok a metróra, azt gondolom, hülyesgé volt elzavarni, milyen jó lett volna kibérelni egy nap idegenvezetésre. Még mérges is vagyok magamra a vélt lehetőség elszalasztása miatt.
A Nép tere beláthatatlanul nagy, mivel középen is van liget, épület stb. Csak körbejárva látható a nagysága, a modern, igényes, uj épületek. Shanghai Múzeum (végeláthatatlan turista sor, nem állok be), Shanghai Művészeti múzeum (ide azért nem megyek, mert itt meg nem áll senki. (valószinűleg az országos földrengés gyász miatt ez is zárva van). ), szinház, és egy városi tanács épülete. Végülis 20 millió lakosra lehet ekkora az épület. Nem különösen szép, de érdekes. A felhőkarclók, magasépületek bátrak, de egymáshoz képest nincsenek öszhangban. Nem úgy mint a Bund (a kommunista idők előtti időben keletkezett folyóparti hires sétány épületei (53 db), amelyek különbözőségük mellett egy koncepciót is láttatnak.

A tér szélén kijelző tábla, amely az idő, és hőmérséklet mellett a pillanatnyi zajszintet is jelzi. 70 dB felett a kijelzés piros, alatta zöld. Csak néha ugrik 70 felé, egy egy autóbusz indulásakor. Ilyen táblát másutt is láttam. Érthetővé válik igy a csendes motorkerékpárok léte is.

Bicikliparkolókban számos bicikli nyerge polietilénzacskóval van burkolva. Hát ez mi? Elfelejtettem tovább vizsgálódni.

Még egy dolog. Az épületekhez a parkban még egy modern, kétszintes wc kastély is járul, emeleten a női, alul felül recepcióval, légkondival, és 5 órával a falon szoksászerint mutatva messzi városokban az időt. A wc használat ingyenes, az egész groteszk, jópofa.

A metróba vissza akarok térni, de elkap két 20 év körüli lány. A szöveg ismerős. Angolul tanulnak az egyetemen, és szivesen gyakorolnának angolt. Aha, mégis van szerencse, na ezeket már nem eresztem el. Azt mondják, igyunk egy teát. Gyanus a dolog, de megyek. Egy közeli házban vsan teaceremónia, nézzük meg. Mennyibe is kerül? Már ott is vagyunk. Kedves lány magyaarázza a teákat, végre kiderül, hogy mennyi. 5 dollár/tea/személy+ 4 dollár a szerviz. A szomszéd szoba használata meg ingyenes. Rosszat sejtek. 1 teában maximálom a kóstolást. Nagy hókusz pókuszok, kedves mosoly, tea öntözés egy tálcára, meg valami imaféle. Átláthatatlan. Van még egy békaszobor, amelyet ugyancsak többször leöntenek forró teával. Végülis lehet inni. Egy kicsit körözni kell a csészével, majd érezni kellene, hoyg milyen jó. A tea egy ginzeng fajta. A csajok vihogva próbálják a ginzeng hatásaira a beszélgetést, és gyakran megérintenek. Na ebből elég., elköszönök, fizetek 30 dollárt, a lányok jönnek velem a továbbiak reményében. Végülis lerázom őket a metrómegállónál, akkorra megértik, hogy ennyi volt. És én is megértem, hogy nincs idegenvezetés sem ingyen. Meg ingyen ebéd sem, mint tudjuk. (a reggeli angoltanár visszamenőleg is gyanus lett, mivel esetleg a szivárványszinű jegyzetfüzetem keltette fel az érdeklődését.). A nap folyamán még volt egy angolgyakorlási jelentkező, meg néhány csaj akik megrohantak és lefényképezkedtek velem. Hogy van ez elképzelve? Végülis mindent megúsztam. A legérdekesebb egy tenyérnyi kis üzletben volt, ahol két ennivaló leányzó akart találni nekem egy megfelelő füllhalgatót Iván mp4 lejátszójához, de csak valami rémes teknősbéka alakút találtak. Amig törtem a fejemet, hogy vajon hogy fog ez kinézni Ivánon, dicsérni kezdték az alakomat, az egyik finoman lesimitotta a homlokomról az izzadtságot és a karjára kente, és ártatlanul mosolygott. You are cute!. Ugy látszik, még nem vagyok a védett korban. A fülhallgatót nem vettem meg.

A következő megálló a Tudományos és Technológiai Múzeum, és környéke. Grandiózus tér, ragyodó épületekkel. Maga a tudományos múzeum főleg az épület miatt érdekes. A legnagyobb rész amugyis zárva van az országos gyász miatt. Lehet azért látni egy üzemanyagcellás, állandó mágneses motorral felszerelt, hidrogénnel működö autót.
Minden kinaiul van kiirva, elvétve van valami angolul. Kiváló étterem van. 100 féle kaja, 15 kböző csapat késziti. Elszámolás elektronikusan, midenki mosolyog, a 15 csapat egymással versenyez, alig van elég fenekem számukra. Visszafogottan eszem, az ételek nagyrásze felismerhetetlen, meg tul nagy adag. Nagyon jó szórakozom. Ez is egy technológiai kiállitás.
Végre felveszem viedóra a tésztakészitést, bár az itteni nem olyan hibátlanul dolgozik.

Vissza a szabadba. Nagy terek, párás meleg, szép épületek, szinte kihalt minten sétálórész, a forgalom az utaon csnedes, higan folyós. Fogok egy taxit, irány a városnéző buszok pályaudvara. Nehéz elmagyarázni a sofőrnek, még a térkép ellenére is. 30 perc utazás, a taxis egy másik buszpályaduvarra tesz le a Stadion mellett, ott kapok egy jobb tárkápet és irányt a turistabusz pályaudvara felé. 5 perc séta után megvan a nyitott fedelű kétszintes városnéző busz. A sofőr pont azt tudja angulul, amit kell, fél dollár, 2 óra, bemegy a belvárosi, meg vissza. Ez jó nekem, kiválóan lehet látni az uj épületeket, meg az utcát, kis üzleteket, embereket. Feltűnik felülről, hogy MINDEN busz légkondicionált, és van egy csomó hibrid motorral. A megállók egy részében van töltőhely a hibrid motoroknak, bár nem láttaml hogy mennyi ideig kell beállniuk.

Az út során most is átmegyünk a Nanpu hidon, amelynek a méretei lenyügözőek, és a 720 fokos 2x3 pályás spirál rávezető út mérnökileg nagyon megnyerő.

Épületek, épületek. Modern részek, és néhány még létező régi sikátor.

Kifogyott az akku. Fényképezés leáll.
Visszafelé menet leszáűllok a buszról, és gyalog indulok tovább. Az Old Shanghai néven szereplő turistagicss felé. Megyek. Azért ez is 400 éves állitólag, de persze a turisták igényeit ki kell elégiteni a „gulyás” tipusu romatuikával. Pagodák, bolhapiac, MasDonalds és az összes globális márka jelen. Zsufolásig tele turistákkal. Nem rossz azért, sőt.. Veszek elemet a gépembe, mert muszáj fényképezni. A bolhapiacon, meg az egyébb többezer üzletben mindent lehetne kapni, sajnos Zsuzsa nincs itt, hogy bűnbe vigyen, igy érintetlen maradok, az agressziv felhajtók, ügynökök ellenére is. (olex óra, antik dolgok stb. minden eladó).

Fogtytán az akku a szgépben. Ime a váz tovább:
Gyalog a Bundig, sétány, gadgetek (görkorcsolya feltét, sárkány, hangvezérelt ugráló bábu, búgócsiga, takonyszörny), sörözés, szép kilátás. Koldusnak nlzem a pasit, aki csak a sörösdobozra vár, hogy összegyűjtse. Beesteledik, üldögélek a Bund sétányon, a Pudong részre már nem megyek át, csak messziről csodáljuk az épületeket.
Végül hazasétálok. Valahogy nem vagyok fáradt, még visz a lábam, pedig hosszú, de érdekes a séta. A szálloda közelében egy kis főtt husos táska vacsora, majud haza. Internet, skyőpe, szokásos program. 6-kor kelek. Az ébresztőt beállitottam, de a telefon i8dejét nem állitotta át a renódszer, ezért ausztrál idő szerint kelt. Kicsit nehéz megállapitani, hogy hány óra is van. De végül sikerül, bár már nem zavartalan az alvás.

35. nap - Melbourne, Shanghai

Koránkelés. A város még félhomályban, igy is szép. A reptéren bucsuzás, igérjük, nemsokára találkozunk. Ágnes megy a belföldi terminálhoz.

Kis késéssel indulunk, alig vannak utasok a gépen, terpeszkedhetünk.
Napsütés, felülről a sivatag, kisebb városok északon, majd Darwin látszik, szigetek, öblök, út nélküli tengerparttal, majd vége Ausztráliának. A beömlő folyó hordaléka miatt a tenger sokáig mintás, nem keveredik. Később látszik a Fülöp-Szigetek egy pár nyugati szigete, strandok, és korallzátonyok. Később inkább felhős, Kinát már alig látjuk. A 10 órás repülés alatt lehet olvasni, és tv-t nézni.

A Rogue Economics könyv érdekes, és elég sokat foglalkozik Kínával, ugyhogy pont most elég jó a Shanghai-i készülésre. A World is Flat –ot némileg ellensúlyozza, a sötét dolgok hangsulyozásával. Még sok van hátra.

Pihenésképpen Sanghai városnéző film, illetve Sanghai-ba érkezőknek tájékoztatót nézek, fel vagyok készülve.
Találtam egy jó dokumentunfilmet a Second Life-ról, azt kétszer is megnéztem, engem nagyon érdekel, bár alig megyek bele, az avatárom biztos unatkozik. Állitólag üzleteket lehet csinálni a benne, és igazi pénzt lehet kinyerni belőle. Rajta kell lennie a szemünknek. A tulaj és feltaláló 30 év körüli srác, San Franciscoból. Talán sokaan tudják, én most láttam először.
Néhány téma a filmből: ingatlanfejlesztés és ügynökség, megerőszakolás, divattervezés és ruhák eladása, jogviták, adózás, a Grand Slam modellje, Lindex árfolyam, 3d keresőgép, telekadó, tulajdojog, tőzsde stb.

Érkezés problémamentes, nem is emlékeztet a 20 évvel ezelőtti dolgokra. A reptérről csak 300 kmes sebességgel hoz be a maglev vonat. (mágneses lebegő vonat, lineáris motorral, kerekek nélkül), mert csak délutánonként jár 430 kmes sebességgel.

Egyet nyelni a megilletődöttségtől, majd taxi. Borravalót nem fogad el, tud angolul egy picit, tiszta, gyors, az uton semmi hiba. Forgalom óriási, folyékony, infrastruktúra elképesztő.

A szálloda vaáratlanul jó, jó helyen van, az internetes foglalás sikeres. 10 dollárért 24 óra Internet a szobámban, 18. emelet, gyönyörű kilátás a Bundra.

Brigi, Zsuzsa néhány házifeladatot ad, többen jelentkeznek Skype-on. Később leugrom a mellékutcákba vacsorázni 11 órakor, mionden nyitva, egy gyors választás fényképről és minden ok.

Jó napnak nézek elébe holnap.
A blogspot.com elérhetetlen. Akkor majd holnap.