2014. augusztus 24- - 2014. augusztus 30. Gyömrő, Gödöllő, Bugac

Egy hét a Bagoly panzióban.


Úton Gyömrőre, üllőn főtérnézés.

Ócsai (devizahiteles?) lakópark

Bagoly fogadó a tó felől

Az idő nem volt elég jó, legalábbis azt hittük, és folyton a hotel saját wellness részlegében uszodáztunk, jakuzziztunk, szaunáztunk, szoláriumoztunk. Kati, Hanna, Yael is egy napra vendég volt. Azért a tóban is sikerült fürdeni.

Két kirándulás fért bele, Gödöllőn beleszerettünk Sziszibe,

Sisi ibolyafagylatjának nem akadtunk nyomára, bár rendelésre lehet kapni.

Brigivel tárgyalnak az egy szobában való alvásról.

Fagylaltvadászaton

Bugacon meg a lovakba szerettünk bele.

Nem sikerült olyan igazán jó fényképet készíteni ahol legalább a 4 gyerek együtt vigyorog velem.

Zárásképpen Gyömrői lecsófesztivál. Patai Annával.

2014. augusztus 3. Eger - Egerszalók

Némi gyereknyávogás után eljutottunk Egerbe. A főiskola épületében a könvytár, a csillagvizsgáló, a varázstorony, , és a fizikai kísérletek bemutatója volt a cél.

Csenge Megismerkedett a gót betűs ősnyomtatványokkal, megcsodáltuk a lapos freskót, majd fizikai továbbképzésben is részesültek a kölykök. Voltak sikeresebb dolgok is, reméljük, minél több marad meg a fejekben.

Pihenésképpen Egerszalóki termálfürdő.

2014. augusztus 4. Bécs

Szomorú aktualítás, Péter agyvérzése után néhány nappal látogatás az AKH-ban, Bécsben.
Velünk jön Csenge és Boróka, és a délelőttöt a Schönbrunni Kindermuseumban töltjük, több-kevesebb sikerrel.

A sok látnivalótól némi fáradtság lepte el a gyerekek agyát, de végül is pozitív élményekkel zártuk a délelőttöt.

Dani és Filip irodájába megyünk, ami egy közösségi iroda, és havi  500 euroért bérelnek egy-egy íróasztalt. Megvárjuk Hankát, majd fagyizás után együtt megyünk a kórházba,

Péter kómában, nyugodt arckifejezéssel, sok műszer között, csak remélni lehet... Dani és Filip nagyon gondosan és szeretettel veszik körül. Sajnos, nem tudunk segíteni.

A kórház után egy kis együttlét egy kávéházban, gulasch-sal, és Mohr im Hemddel.

2014. augusztus 16-17. Erdőbénye Tócsa - Aggtelek

A Tócsa táborba megyünk Brigivel és Danny-val, elhozni a gyerekeket. Juditék is jönnek másik kocsival, hogy utána Aggtelekre mehessünk barlangot nézni.

Az úton benéztünk Miskolcra, a számozott utcákba, némi katasztrófaturizmusra. Brigi, Zsuzsa rosszul viselte. A hely szegény, de nem szemetes, nem romos. Néptelen utcák- ebédidőben, közkutak, kiváncsian szemlélnek bennünket. Nem sikerül beszélgetni, látni többet, útitársaim nem szállnak ki a kocsiból.


Ebéd után Erdőbényén a Bika-kútnál várakozunk, amíg a hálózsákszumó bajnokság végetér, és mehetünk fel a táborba a gyerekekért.

A palacsinta hatott. a gyerekek örültek, rendetlenség csak egy kicsit volt zavaró.

Himnusszal fogadtak, általános vidámság. Most derül ki, hogy Csenge azért messze nem érezte jól magát.

Ezután a közelinek hitt Aggtelek mintegy 2 órába telt, Miskolcon keresztül kellett menni. A szállás a 70-es évekbeli színvonalon, kedve hölgy, enyhén szülva szűk fürdőszoba, egy wc 9 emberre.  Dannyval egy ágyben alszunk. Biztos egy élmény volt neki.

Reggel némi tétovázás után (GPS bajok vannak állandóan) eljutunk a barlanghoz, bemegyünk a középtúrára. Csenge megint fél. A sötétet nem viseli el.

A cseppkövek szokás szerint ragyogóak. 

Kellemes séta után ismét napvilág. 

Elindulunk hazafelé, útközben jó lenne ebédelni, de sehol egy étterem nem volt egész Miskolcig, ahol beestünk a plázába enni.  

2014. június 10. Stockholm - Budapest

Ma már semmi turizmusra nincs idő, pakolás, séta a boltba, ajándékok, fura kaják, reggeli és hideg ebéd.
A vonat, busz, Skanska reptér. Elverjük az utolsó koronáinkat, kaviár és erjesztett hering (Matjessill) lesz belőle. A matjess Hollandiából ismerős, nem tudjuk, milyen lesz ez, majd otthon kiprób.  A legbüdösebbeket (vö. surströmming) nem találtuk meg, így nem hoztunk.
A tubusos kaviár édesnek tűnik, finom.

Ez volt Svédország nekünk.

2014. június 9. Stockholm - Drottningholm - Stockholm

Korán/korábban kelünk, egy kisebb boltban reggelit, ebédet veszünk, majd irány Drottningholm, metró+busz kombóval. Gyönyörű idő, feltűnően kevés látogató, persze még 10 előtt értünk ki. Sisakos őrök és sisak nélküli lányok jelezték, hogy a kastély zárva van mára, sajnos, nem tudtak mindenkit értesíteni. Később túristák pletykáltak arról, hogy egy hercegi kisbaba van a dolog mögött.

A színház meg a kínai kastély azért nyitva van, és a palotakert nagy részében is lehet mászkálni.
A színház. A Haydn társaságra nem vallottunk szégyent, jegyet vettünk bementünk a rövid vezetésre. Sajnos, a vezetés valóban rövid, mintegy 25 perces, és nagyon nem részletes volt, különösen a színpadtechnika maradt ki teljesen. (Szerencsére Cesky Krumlovban kikupálódtunk Malina Jánosnak köüszönhetően.) Érdekes volt viszont, hogy a gyertyákat helyettesítő lámpák lángja imbolygott, valami új találmányból kifolyólag.) A történetben itt is megfogott, hogy hogy el tudták felejteni a színházat mintegy 100 évre, hogy azután az 1920-as években "fel kelljen, lehessen fedezni, véletlenül. Hasonlónak éreztem a Vasa hajó elfelejtéséhez, de hát az persze nem volt látható az évszázadok alatt. Mégis, mintha .., fura.)

A Kínai kastély is csinos (bennük egy nekem új fogalom: ink cake, egy hagyományos szilár tinta/festék, jé), meg a hatalmas, gondozott park, a szökőkutakkal,

távcsövement használtam az IPhone teleobjektíveként

sövényekkel. Sétálgatunk, rászántuk az időt a részletekre.

Busszal vissza a metróhoz. Ebédelünk egy gyümölcsösstand mellett, Zsuzsa gyümölcsigényeit kielégítendő.
A városba vissza. Célunk a Városi múzeum volt, de az hétfőn zárva, ahogy ezt a helyszínen megtudtuk. Bánatunkban felmásztunk a Katarina liftre, bámészkodtunk egy sort, (elég ronda a belváros egyik oldala innen, de már dolgoznak a rendezésen)

 majd mikor kiderült, hogy a következőnek kiszemelt nemzeti Múzeum sincs most igazán látogatható állapotban, úgy döntöttünk hogy buszozunk egy sort. Elkeveredtünk a Karolina intézethez is, ahol hatalmas építkezés folyt, és még néhány fotogén (?) körzetet, pl., a szabadkikötőt is érintették a járatok. (Mindenütt vagy biogázbusz, vagy bioetanolbusz, vagy biodízelbusz jár. Füst persze nincs, csak egy árva gőzhajó volt képes egy kicsit füstölni.) Végül a gasztrofesztiválra mentünk, hogy zenét hallgassunk (előző alkalommal a kaja volt rossz, nem a zene), de az éppen végetért, bontoták a sátrakat. Kis esőlábak lógtak mindenfelé, ezért hazamentünk, hogy majd később leszaladunk sétálni/vacsorázni. Ebből lettek a thai levesek, ismét ragyogóak.
Szóval a mai nap olyan nyaralósra sikeredett. Ha durván akaronám mondani, kissé unatkoztunk is.
A felvidámodás érdekében itt jegyzem meg, hogy láttunk óriási  repülő hattyúkat a vitorlázás közben, ami nekünk egy nagy premier volt és szép.

2014- június 8. Stockholm

Ez a késői és korai világosság mégiscsak zavaró. Nappal fáradtabbak vagyunk, mert éjszaka kevesebbet alszunk, aztán persze reggel még egy picit rá. Ma is kelleni fog még a füvön is hunyni egyet. :)

Múzeumi nap. Cél a Moderna Museet a Skeppsholmen szigeten, esetleg még talán beleférne a Prins Eugens Waldemarsudde is a Djurgarden keleti részén, amit Jancsi ajánlott melegen. (Nem fért be, pedig Staffan Nihlén, Rigmor Grönjord, még a nevük is nagyon gyönyörű skandináv, és még angolul sincs semmi a neten róluk, igazi egzotikumok lettek volna, de...).
Késői indulás, Gyalog a komphoz, de nem sikerül a Skeppsholmenre menő kompba szállni, egy kicsit  séthajózunk Djurgardenbe és  vissza. A napsütésben teljes üzemben látszik a vidámpark, iszonyú magas körhintával, sokfajta hullámvasúttal és tornyos ejtőgépekkel. 
Végül sikerült a Skepssholmenre navigálni. A fűágy megvetve.

Valaha tengerészeti bázis, de ma már csak park, kisebb hajók kikötője, múzeum. A parton a legrégebbi, 18. századbeli, ma is működő (ágyú)daru.
.

A múzeum két időszakos kiállítást (Niels Dardel és Marcel Duchamp) és egy állandót ajánl. az épület is modern, de nem esünk hasra, sem hanyatt. Körülötte műtárggyanús dolgok a szabad területen.

Nils Dardel 

 nekem ez a Transszibériai expressz tetszett a legjobban, de sok más is volt, még soha nem látott szépségres dolgok. Megérte a vizitet.

vagy eZ: Lány fáklyával és égő szívvel

Marcel Duchamp

és az alapmű:

Az állandó kiállítás is nagyon bő, elég fáradtak vagyunk, de a Chaplin Modern Idők vetítésére bukkanva rendesen felfrissültünk. Jó darabot megnéztünk, végigröhögtük.
Azért sok más is, pl: Tell Vilmos talánya, na kitől?

Érdekes történetek a háború előtti művészeti cenzúráról (Bror Hjorth, és Kylberg, és az importtilalom) , v.ö. Entartete Kunst Németországban. Van még Chrico, meg Bunuel+Dali közöse filmek (Andalúziai Kutya és az Aranykor.  Záráskor azért el kellett jönni.

A buszmegállóban még egy pár cucc: Paradiset (Niki de Saint Phalle  Jean Tinguely) ezekből egy:

A busszal be a városba, valami svéd kajára. Húsgombóc lekvárral. Sajnos nem készítettem fényképet. Itt van hekyette egy irodalmi, vörösáfonyával.

Gyalog indultunk haza. Egy túl nagy adag fagylalt elfárasztotta Zsuzsát, szégyenszemre ki is kellett dobni a felét, majd a kedvenc 43-as busszal haza.