Wednesday, April 30, 2008

15. nap - Montreal - Chicago - Kalamazoo

Uszás után egy kis blogirás off line. Utána cuccaimat felvittem Gyuriékhoz, elbucusztam Évától, akit már nem látok, hiszen délre már ő a dializisen lesz. Taxival megyünk a városnéző buszhoz. Turistagadget vásárlás után busz. Az idegenvezető a buszsofőr. Rémes, egykedvűen hadar, próbál viccelni, a franciáját nem értem, az angolja ritkásabb. Unja az egészet, monoton darál. A látnivalók egy rendesebb várora utalnak. Katedrális, bementünk, egy kcsit minden más. Kormány és egyetemi épületek, vaslépcsős házak, modernebb felhőkarcolók, parkok. A távolból látható a Habitat’67, az olimpiai stadionhoz közel megyünk. Hideg (2 fok) verőfényes idő. Katival sokat hülyülünk, továbbképez a spirituális ügyekben, kifaggatom a családi problémákról.

Ebédre Gyuriék háza alatti bevásárlóközpontba megyünk. Kievest akarván enni, egy thai levest kértünk, ami mintegy másfél liter volt, nagy kádban, de végülis majdnem meg is ettem. Szerencsésen szűkül a gyomrom. De a hasam nem. Akkor a kettő között hiznom kell. Mia franc.

Végül elérkezett a búcsú ideje Gyuritól, aki nagyon elmúlásközeli beszédet tart. Megható és finom, többszörösen is búcsúzunk. A Duna TV-t megpróbálja betetetninni a csatornák közé, és elgondolkozik valami életrajz, emlékek irásán, diktálásán. Nekm meg meg kell igérni a (nem elektronikus) levelezést. Take care!

Kati visz ki a reptérre, még egy kicsit vájkálunk a spiritizmus és a család rétegeiben, beajánlom Dénest, aki esetleg ide fog jönni egy pár napra.

A reptéren megint nincs wifi a Starbucksban. Próbálok egy 15 perces hozzáfárás venni de nem enged magyar irányitószámot megadni. Ittenit meg nem jutott eszembe megadni, majd legközelebb. Tényleg, mi van, ha Péter azt irta, hogy nem lesznek a repülőtéren, hanem valami más a program. Na mindegy.

Végül mobilon elértem őket. Minden rendben.

Chicagoban Péterék kissé nehezen találnak rám, hazaindulunk Kalamazooba, ahol Zsuzsi vacsorával vár. Az úton otthoni izekkel és hangulatokkal egy jó kis vitát alakitottunk ki Péterrel a Cebra üzleti ügyeivel kapcsolatban. Jól szórakoztunk, hogy milyen hülye is a másikunk. Ezzel a dolog letudva, hazaértünk, a vacsi jó, Zsuzsival szülői értekezletet tartunk, megtekintjük a házat, beköltözöm a szobámba.

Még lefekvés előtt egy kis Skype Györgyikével és Gergővel, Klára bámul a webkamerába.
sikeres nap.

14. nap - Montreal

Montreal
Reggel uszoda, 6. emelet. Konditerem, két teniszpálya az oldaltetőn. A konditeremben nekem háttal egy csaj tv-t nézve széles mozdulatokkal rohangál a futógépen. Nem tudom kinyitni a férfi öltöző ajtaját, odajön segiteni akar, egy kb 70 éves hölgy, mégcsak nem is lihegett.

4 fok volt reggel, borús idő, jól jött a kalap.
Gyurival Évivel Katival reggelizni mentünk egy étterembe a szomszéd tömbbe, harcolni egy kicsit a Quebecquois-nak hivott specialitással, amit birnak elém rakni egy adagra. 40%-át sikerül otthagynom. Persze az édes babfőzelék, és a rántotta alá tálalt két palacsinta (juharszirup mellékelve) külön sikert arat nálam.

Hosszú kvaterkázás után visszakisértük őket a lakásba, majd Kati kocsival városnézni visz. Mivel holnapra befizettünk egy városnéző buszra, ma olyan dolgokat nézünk amelyek személyesebbek neki.
Hamarosan elérkezünk a Mr. Steerbe is, a család éttermébe, amelynek mostani vezetője János (Kati testvére). Nem ismerném meg, ha nem láttam volna róla fényképet előző nap. Gyerekkorunkban pedig sokat voltunk együtt 56-ig. A specialitás a hamburger, ami nagyjából gömbölyű, omlós, kóser húsból van, és lehet kicsit, közepesen és nagyon megsütve kérni.
Ez a fő büszkeség, mivel az elmult 40 évben mindig ők nyerték meg a Montreáli hamburgersütő bajnokságot, amelyet 5-10 évenként rendeznek. Tényleg jó. Gyuri szerint érezni lehet a különbséget a kóser és nem kóser hús különbségét, de János sem érzi, meg én se. Másik specilitásuk a Suzy Q róseibni, amely a szokásos hasábburgonya 5-7 cmes hossza helyett tud akár 1 méteres is lenni, ha elég nagy a krumpli. A hasábot nem egyenesen, hanem spirálisan vágják, igy aztán hosszú lesz.
Először tartózkodó János, magáz, legalábbis ugy tűnik, angolul beszél hozzám, kimérten udvarias. Majd föladja, és teljes lendülettel belém veti magát. Majdnem 3 órát voltunk nála, dumáltunk mindenféléről, személyes dolgokról.

Ebéd után ismét városnézés, régi lakások helyei, francia negyed, angol negyed, McGill egyetem, campus, hova jártunk mikrobiológiára, könyvtár, katalógus, szabadpolci böngészde, stb, hol szórakoztunk. Sok háznak külső vaslépcsője – nem, nem tűzoltólépcső, hanem főlépcső - van, és igy elkerülhető volt, hogy lépcsőházat épitsenek a földszint és az első emelet között. Néha a 2. emeleten is ez a helyzet. A lépcsők tudnak diszesek, szépen festve lenni, és igy a házak bájosan otrombák.

Kati továbbra is biológiai-kémiai-pszichológiai tanulmányai után spirituális, jóga és hasonló tevékenységet folytat. Nagyon kislányos alkatú maradt, nyugodt és szemlélődő. Jól beszél magyarul, finoman fejezi ki magát.

Nagy türelemmel és empátiával foglalkozott egy kicsit velem, és talán a Popper Péter India-könyve után elég érdekes is lehetne.

Este korai vacsora születésnapok (Éva és Mandy, János frissen férjhezment lánya) és az én tiszteletemre. Megismerem Mandyt, férjét André-t, és Ginettet, az anyját. Az étterem zajos, szegény Gyuri és Évi a hallókészülékkel inkább a háttérzajt, mint a beszélgetést hallja, ami rontja egy kicsit az amugy ragyogó helyet, beszélgetést, kaját. Semmi small talk Jánossal, nagyon jól elvagyunk. Sikerül köret nélküli lazacot választani, míg a többiek alág látszanak ki a kajahegyek mögül. Mégis mindenki sovány.

Hogy csendesebb legyen átvonulunk egy kávézóba, ahol ugyan csendesebb, de Gyurinak ez sem jó, ugyhogy elmennek haza. Mi még beszélgetünk egy kicsit. Mandy mesél a munkájáról (pszichológus és nyelvész, és beszédsérülteket tanit beszélni), André szoftveres. Ginette jópofa nő, ő is nyugdijas, valami északi indián nevű de francia városból (Chicoutimi) származik, könyvtárosként dolgozott. Mindenki kérdez valamit arról, hogy magyarországon van-e folyó víz. De azért megnyugodnak. Gyuriék azt mondták, hogy ők, bár jöttek haza látogatóba, de mindig féltek egy kicsit Magyarországon.

Otthon sajnos ma a lopott wifi jel nagyon gyenge, a sávszélesség rossz, nem sikerül semmit csinálni, csak azt látom, hogy Péter irt valamit, de kinyitni már nem sikerült. Remélem, azért várnak Chicagoban.

Monday, April 28, 2008

Toastmasters jelentés részletesebben


A nap szava: ebellient (aki beleszőtte a beszédjébe, az kórusban woooooo-t kapott).

A program itt van.

Az első szó a sargent-at arms-é (az ülés szervezője, lebonyolitója, mindenese).






Őt követi a szép darab fekete elnöknő usa 083, civilben ápolónő. Megnyitója után a levezető elnök jópofáskodott, majd felállva a résztvevők elmondták az (ökumenikus, semleges) imát (invocation), végül az amerikai zászló felé fordulva, a (volt, vagy csak civilruhás) katonák tisztelegve, a többiek a szivükre tett kézzel elmondták a Pledge of allegience-t. Végül a program alján kinyomtatott mission statementet mondták fel, és az azt záró félmondatot – and to have fun doing it - mindenki felemelt ököllel mosolyogva kiabálta el. Mindenki elvtárs helyett fellow Toastmaster and candidate Toastmaster stb.-nek szólitotta egymást a felszólalásokban.

A Topic master egy zsákból sorban különböző furcsa tárgyakat (bádog tetőzsindely, egy valamilyen sokágúakármi, egy távtartó és egy állitható szellőző nyilás) vett elő, amelyeket egy-egy 2 perces improvizációval próbáltak meg az erre véletlenszerűen felszólitott tagok ismertetni. Ez felerészben sikerült, a beszédek ügyesek voltak, mindenki tapsot kapott. A Timer jelentette, hogy ki hány percig beszélt, és hogy belefért-e az időbe. (a beszédek vége előtt 1 perccel zöld lámpát, félperccel előtte sárga lámpát, majd a végén piros lámpát gyujtott fel).

Ezután 4-en tartottak előzetes felkérésre 7 perces beszédet. A témák:

  1. The best thing of a bad luck. A pasi eltörte egyszer a lábát, és 6 hétig tolószékben ült. Eközben megtanult a munkahelyén jobban delegálni, irányitani, otthon sikerült az addig a sok távollét, munka miatt elhanyagolt kislányának a pszichoszomatikus hajtépési szokását (képekkel illusztrált) elmulasztania és még egy pár más csodát végrehajtania. Szóval jól járt a balesetével. Mindenkinek ajánlja a figyelmébe.
  2. stop violent news coming first. A hölgy nagyon szenvedélyesen és kissé hadarva egy támogató kampány mellett agitált, amelynek során egy weplapon keresztül nyomást akarnak gyakorolni a tv csatorákra, hogy ne a negativ hirekkel csábitsák a nézőket a tv elé. (később bevallotta, hogy a webcim nem létezik, csak kitalálta az egészet.)
  3. History in your pocket. Egy ujabb úr egydolláros bankjegyeket osztott ki mindenkinek, és egy táblára ki is tett egy nagy másolatot. Az előadás a szimbólumokról szólt, rengeteg aprósággal. Mutatóba egy: Truman rendeletére forditották meg a cimerben látható madár (sas?) fejét a 13 olajág (békejelkép) irányába a 13 nyilvessző (háború) irányyából.
  4. Civil aviation maintenance sytem. Népszerűsitő előadás abonyolult és hatékony rendszerről, a benne szereplő emberekről,, képzésről. Az üzenet: gyertek, jelentkezzetek, 30%-kal több szakemberre lenne szükség.

A Timer jelentése után szünet.

Hirtelen úgy tűnt, hogy mindenki megindult kifelé, és elindult sietős léptekkel a étterem asztalai között libasorban kigyózva haladt valahova. Steve válla fölött visszanéző szemvillanásából is úgy tűnt, hogy valami ujabb helyszin felé tartunk, mentem én is. Kiderült, hogy csak egy prosztata-osztag rohant a wc-re. Akkor láttam csak, hogy csupa idősebb férfi, amikor már engem is majdnem besodortak magukkal. Én is mondtam egy vocation-t, hogy ez legalább még nekem odébb van, és tüntetőleg (is) kint maradtam.

Szünet után jöttek az előre felkért értékelők, akik beszédeket támogató kritikával illették. Nem semmitmondó volt, hanem udvarias és érdemi. Steve a beszéd strukturáját, egy másik a hadarást, a harmadik a bemutatott képek szinvonalát szedte egy kicsit szét.

A kritikákat a Grammarian fejezte be, de nem mondott semmit. Steve szerint máskor érdemi szokott lenni a nyelvhelyességi kritika. A Timer szokásos jelentése után a főértékelő (Evalumaster) tett néhány bátoritó megjegyzést a Evaluatorokra.

Ekkor a már összegyüjtött szavazólapok alapján kihirdette a Vote counter a nap improvizálóját, a nap előadóját, a nap értékelőjét (Steve-t, a képen), és a nap Toastmasterét. Mindegyikük kapott valamilyen szinű papirdarabot, tapsot.

Aztán jött az „Ah counter”, (az „öözés számláló”), mindenkit kiméletlenül értesitett arról, hogy hány ah, that is, and that, hm, stb jött ki belőlük, amit bizony el kellene kerülni.




Az aktuális Joke Master egy gyönyörű fiatal, kameruni származású haditengerész pilótanő volt (sajnos nincs fénykép), akinek a nevét a Toastmasterek tanulták egy darabig. Mindig egy viccet kell elmesélni. Most ez volt:

Egy ember imádkozik az úristenhez és az szóbaáll vele.

- Uram, kérdezi az ember, neked 10000 év az mennyi?

- Egy másodperc.

- És uram, 100000 dollár az neked mennyi?

- 1 penny

- És Uram, nem tudnál nekem adni 100000 dollárt?

- Várj egy másodpercet!

Udvarias, támogató röhögés, taps.

A pilótanőt május közepétől 6 hónapra Libanonba vezénylik, jelentette be az „egyéb” napirendi pontnál.

Végül az elnök felkérte a két vendéget hogy mondjanak egy pár szót, hogy hogy tetszett a dolog. Én is kaptam 2 percet. És a leirásomból kikövetkezhetően nagyon lelkesen dicsértem ezt a fajta civil tevékenységet és a nyilvánvaló hasznosságát, meg légkört, stb. Taps, wooo, hiszen használtam a embellientet.

Még volt egy pénzbeszedő és adminisztrátor (civilben Steve fogorvosa is), aki 10 dollárokat kért mindenkitől a reggeli és a terembérlet fejében. A vendégek először ingyen vehetnek részt. Kb annyian voltunk, hogy a résztvevők 80%-ának volt valami feladata.

7:30-tól, 90 perc, ütemes, kedves szombat (nekik nagyon) kora reggeli nyakkendős, öltönyös kosztümös, önképzőkör, minden héten. A netről kiderült, hogy csak Jacksonville-ben van egy tucat hasonló. Nektek is feltűnt, hogy az amerikaiak általában jól tudnak nyilvánosan beszélni?

Jé!

ujabb szilánkok

(unalom esetén page down).

Linda Lazar emilje: bakenbike@yahoo.com

Codi weblapja: clazar.com

Codi felesége, Wendy weblapja: iheartguts.com – Györgyike, nem lenne ez neked jó üzlet?

Steve nem akarta elhinni, hogy nálunk nem lehet akármilyen nevet adni a gyerekeknek. Többször visszatért rá, hogy ez meg hogy lehet. Ők pl úgy gondolták, hogy egy különleges nevet akarnak adni, és igy a Codi nevet kreálták az első gyereknek.

Public nudity. A strandon semmi meztelenség. Tudjuk. És a TV-ben sem lehet. Kérdeztem Steve-t az iskolai felvilágositásról. Kissé tartózkodó volt. Elmesélte, hogy ennek nincs akkora jelentősége, hiszen a gyerekek sokkal korábban mindent tudnak, és erre jellemző volt, hogy egy iskolai átépitési feladat miatt kimentek egy általános iskolába terepszemlére, és találtak egy bölcsödét az iskolában, amiről eredetileg azt hitték, hogy a tanárok részére van, de nem, a felső tagozatos gyerekek gyerekeire vigyáztak ott a tanitás alatt.

Wetland. Repülőgépről a Miami utáni rész, furcsa pocsolyás, sok 10 km-en keresztül. Utána kellene nézni, hogy mi is ez.

Lazar Sandy, Steve másik nővére, a Hévizre egy pár napra két éve látogatóba jött ballerina leányzó (Kathi) mamája. Ő kilóg a családból, nem is jött meglátogatni.

Floridában az autók elején nincs rendszám, csak hátul.

Szupermarketben vásárlásnál a kártya adatait önkezűleg addig be lehet irni, amig a pénztáros dolgozik, igy mire a pénztáros kész, a fizetés sokkal gyorsabb.

Ugyanitt vérnyomásmérő, gyógyszertár, ingyen antibiotikum akció, és felhivás arra, hogy válasszanak a t. vevők olcsóbb, generikus készitményeket. A belépésnél leadod a receptet, igényeidet és a pénztárnál fizetheted az összekészitett cuccot.

Biztonság: Steve-ék nem zárják a házat, amikor elmennek. Azt mondja, hogy vannak szomszédok, meg kutyák. Én nem hagynám nyitva az ajtót.

Gadget gyűjtemény: skymall.com, az American Airlines jóvoltából.


Főtt osztriga. Majd el felejtettem. Steve-éknál a partyn héjában főtt osztrigát ettünk. Sokkal jobb volt, mint a nyers francia társa. Nincs halszaga.



13. nap - Montreal

Most akkor lehet várakozni. Jacksonville reptere kies hely. Steve munkába menet korábban hozott ki, van egy kis időm. Starbucks café levágott 8 dollárra egy szendvicsért, és nincs is wifi, legalábbis ingyen nincs.

Egésznapos repülés - Chicagoi átszállással Montrealba.

30 fokból 10 fokba, esőbe.


Allon Kati unokatestvérem várt a reptéren. Utoljára 20 éve találkoztunk Torontóban egy néhány napra és akkor nagyon jól megértettük egymást. 56-os menekültek, Kati jól beszél magyarul. egy kicsit dugós volt az út, fel tudtunk eleveniteni sokmindent. Még mindig spirituális tréninggel, terápiával foglalkozik, de emellett agressziócsökkentő órákat tart egy iskolában. Ez nagyon érdekelt, majd beszélünk még róla. Két gyönyörű félvér felnőtt fiúgyermeke van, elvált, van egy művészbarátja. A srácok tovább keverték a véreket és thaiföldi menyt is behoztak, ami gyönyörű unokákat hozott.




Elérkeztünk Gyuri és Évi nagynéném lakásába, egy üzletközpontra épült 400 lakásos toronyház 32. szintjére (13. szint nincs). Szép kilátás, öröm a viszontlátás miatt. Mindketten betegeskednek, 86 ill 85 évesek, de jó hangulatban vannak. Lementünk vacsorázni a tömbben lévő egyik étterembe, és be nem állt a szájuk, aranyosak voltak. Egy kicsit még fönt nézegettünk fénykéápeket, majd magukra hagytam őket, hogy pihenhessenek.

A toronyház egyes apartmentjeit kiadják és én a 29. emeleten kaptam egyet. Kati elment, dolga volt, ő egyébként Torontóban lakik csak most miattam átjött vonattal.

Én megpróbálkoztam internetet találni, de nem jártam sikerrel. 5 dollárt elvertem metróra (2x1 megállóra), de nem vittem a gépement, pedig találtam egy nyitott starbucks Cafét wifivel. Hazajöttem, és a házban terjengő wifik közül egyet sikerült elcsipnem egy 10 percre, de ez semmire sem volt elég. Szóval most off line folytatom.

A bőröndöm számzárja kinyitva, belül egy szép papír a Transportation Security Agencytől, , mely szerint a csomagot tiltott dolgok utáni kutatásuk miatt ki kellett nyitni, de mindent visszapakoltak, ne izguljak. Ha a zár megsérült, akkor sajnálják. Igy bizony.

Visszajött az internet. hurrá.

Sunday, April 27, 2008

12. nap - Jacksonville

A tegnapi buli egy kicsit kiütott mindenkit. Némi késéssel reggelizésbe csaptunk, némi világmegváltásos beszélgetés (nem small talk) után elbúcsuztattuk Lindát, aki visszaindult Atlantába.

Steve-vel előszedtük a kajak utánfutót, rátettük a vonóhorogra, közben hessegetni kellett a lovakat, akik kiváncsiak voltak.



Elindultunk kajakozni egy közeli kis folyóra. Régen nem ültem kajakban, meglepetésre a beülés és a kiszállás valahogyan nem megy jól, súly, has stb, talán nem kell részleteznem. Evezni azért tök jól tudok. Mentünk is kb 5-6 km-t felfelé, majd lefelé a folyón, madarak és teknősbékák jól szerepeltek, de a tengeri tehenek meg az aligátorok nem jöttek elő.



Két órára visszaértünk, de sajnos nem sziesztáztunk, és igy amikor elindultunk a városba, Steve munkahelyére körülnézni, akkor majd elaludtunk mind a ketten.

Az épitésziroda szinvonalas, dugig Steve festményeivel, rajzaival, hatalmas dokumentációkkal, barátságos szobákkal. Sok projektet megnéztünk, prezentációkat is. A módositások dokumnetációja kis vékony kötet volt minden projektnél.
Igen büszke voltam az unokatestvéremre.

Ezután kimentünk az óceán partjára, sétáltunk a strandon, de nem akaródzott fürdeni a nagy szél és a köhögésem miatt. Gyerekeken kivül más nem fürdött. A nap szikrázott.

A következő stop St. Augustine, az állitólag első Amerikában létesült település 1565-től. Steve rettenetesen fáradt volt, láthatóan nehezére esett a látogatás, ugyhogy csak körbeautóztunk és kivülről szemügyre vettük az épületeket, erődöt, kis utcákat.

Otthon akupunktúrás kezelést kapott az egyik kutya, és ezt közelről szemlélhettem, magyarázatokkal. A kutya ugy nézett ki, mint egy tűpárna, volt benne mintegy 20 db tű. Jól viselte, mi is.

Közben a Fox tv-n hallgattuk Wright tiszteletes (aki Obama lelkésze, és egy nagy provokátor) nekem brilliánsnak tűnő beszédét.

ezen jól elszórakoztunk. A kutya szépen tűmentes lett. Dawne és Steve nekiállt egy szappanoperát nézni, a szünetben sült húst és krumplit ettünk, én pedig visszavonultam a szobámba.

Csomagolni kell.

Saturday, April 26, 2008

11. nap - Jacksonville

Szolgálati közlemény
A uruguayi fotóimat (szerkesztetlenül) az alábbi helyeken lehet megtalálni.
első rész
második rész - dani születésnapja
harmadik rész

Az argentin fotók itt vannak.

Steve háza itt látható msn live search bird's eye üzemmódban
=====

Reggel korai kelés. Steve öltönyben, nyakkendőben ébreszt, megyünk a Toastmaster klubba.
Irány a Ramada hotel, ahol hasonló eleganciával kedves társaság.
NAgyon jól szórakoztam. Finom reggeli, kommunikációs tréning és önképzőkör keveréke. Egy igazi amerikai civil szervezet. Sok ilyen van, nekem ez jutott. Tök jó volt. Ha lesz időm, irok még róla.

Innen haza, családi életet élni. Matt és barátnője volt még itt. Steve hegedült egy keveset. Van mit javitani rajta, de jol szórakoztunk. Azon is hogy Steve apja által komponált zenéhez a francia szöveget én próbáltam énekelni. Régi fényképek, dokumentumok kerültek elő, az európai /magyar eredettel kapcsolatban.

Linda kötött gyapjúsállal ajándékozott meg, kapott ő is egy szép CD-t, és MAtt-nak is prémiumként a koncert után egy Makám cd-t adtam.

Ebéd nem volt, csak harapdáltunk ezt azt. Készültünk egy nagy fogadásra/partira, amit tiszteletemre, meg 3 születésnapos tiszteletére szerveztek. Vásárlások, takaritás, rendezkedés. Ragyogó idő.

Mindent beszereztünk, jött kb 30 ember, small talk és egyebek, de lehetett időnként többet is beszélni.

A torta mellett nekem is kellett beszélni. A reggeli Toastmasterben tartott kétpercesemen fellelkesülve mintegy 20 perces magyar egzotikumot vágtam ki, mindenki megelégedésére.

Sok kaja maradt, doggybag nem divat.

sok egyéb beszélgetés volt, még későn fekszünk le. ugyhogy most ennyi.

10. nap - Jacksonville

Kis álmosság. A repülőn a székemet nem lehetett jól lehajtani alvashoz, igy nem volt ifogastalan a bobiskolasom. A késés miatt Andrew lekéste, de én még éppen elértem a csatlakozó járatot. A bucsuzás pillanatszeru volt, rohannia kellett, ahogy a vámnál megkapta a csomagját.
Nekem az utlevél vizsgálatnál gondot okozott, hogy nem tudtam Steve/Pista cimét, és igy addig nem engedtek be, amig nem irtam tartozkodasi cimet. szerencsere Jon cimét Seattleben tudtam, beirtam, ok.

Dawne, Pista felesége várt és együtt autoztunk San Marco-ba, ahol Pistával találkoztunk, aki Gainsville-ből jött egy parkoló épitési tender prezentációról. Semmiség, de az étteremben a pincérkislány bemutatkozott, és ettol valahogy más lett a viszony.

Ezután látogatás a Miramar Animal Hospital-ban, amely 23 év óta Dawne birodalma. 3 orvosnak van hely de az igények miatt kettő csak félállású. napi 30-50 páciens jön, főleg kutya és macska. Viszonzásul a Cebra ügyeire Dawne panaszkodik egy kicsit hogy év eleje óta nagyon csökkent a forgalom, valami baj van. A jelzálogválság miatt valószinűleg az emberek elhalasztják a kezeléseket, illetve nem oltatják be az állataikat mindenféle ellen, és igy spórolnak.





Kis gyümölcsvárárlás, figyeljétek a jobb oldali képet. A főtt sós amerikai mogyoró fantasztikus.














Haza a Codimatt ranchra. 2 hektár, park erdő, ház, istállók, patak, hid, uszómedence, 8 kutya 2 ló, egy szamár, néhány macska, papagájok. Jövetelemet ünneplő tábla.
Egyik kutyának csak 3 lába van, a szamár megrugta, amikor a frissen született csikóra vigyázott.




Egy másik öreg kutya "tolószékben", mivel a két hátsó lába bénult, igy egy kerekes protézissel "rohangál". 450 dolláros a cucc, taylor-made from eddieswheels.com . Bea, nem lehet ez is egy kis biznisz?






A házban mindenütt fényképek, rajzok, családi emlékek.

Megérkezés után kis zavar, amig rá nem jöttem, hogy sziesztázni akarnak, Dawne és Pista. Én addig rendezgettem a dolgaimat.



A kutyák a ketreceikben aludtak, egy nyikk nélkül, semmi szőr, szemét, rohangálás.









Délután körbementünk a farmon, megsimogattuk az összes állatot,





kivéve egy mérgeskigyót,
amely szerencsére nem támadott meg.

(Florida Cottonmouth vagy Water Mocassin).




Ezután vendégek jöttek, igazából szomszédok, csevegni smalltalkul,



majd megerkezett Linda, Steve 61 éves, de 40-nek látszó testvére, aki miattam autozott ide Atlantából. Jól teáztunk, dumáltunk estig.
























Inni a marketing legnagyobb dicsőségére dobozos vizet ittunk (ld a tápérték táblázatot)

















Este Steve kisebbik fiának, Mattnak koncertjére mentünk, aki Gainesville-be jár community college-be és egy háromtagu zenekarban dobol. Előtte vacsoráztunk egy thai vendéglőben, majd a 30 perces koncertre mentünk egy kicsit süketülni.









Linda feleség, és tortákat készit kedvtelésből, rendelésre. Steve-ről meg kiderült, hogy Rotary klub tag egy buzlgáriai iskolát támogatnak, meg délafrikai Zulu asszonyoknak vesznek varrógépet, és visszavásárolják tőlük a zulu népművészeti ágytakarókat, illetve még amatőr hegedüs is a város egyik zenekarában időnként, és a Toastmaster kubban is állandó tag. Holnap reggel megyünk is oda fél nyolcra.


elég lassú a képek beillesztése, és esetlegs. de majd javulok.

Friday, April 25, 2008

Uruguay-i Morzsák - megíratlan szilánkok

Lehet rakerdezni, ha nem bizalmas, valaszolok. Lehet privat is kerdezni az emilemen.

Ezek a darabok nem kerultek sorra, vagy kis jelentoséguek, ezrt most ideirom, mielott az USA elnyomja.

uvita - nagyon finom edes bor

mostaza de la Pasiva - mustarnak eladott (cimke nelkuli flakonban etteremben) remseg, olyan mintha palacsintatesztat erjesztettek volna es borsot meg mustart tettek volna bele. Jo, de azert lisztes izu. Kereskedelemben nem kaphato, csak valaki csinalja az etteremlancnak.

az autobuszjaratok szama scak a busz elejen van rendszerint, oldalt meg hatul nem lathato, igy aztan senki nem fut a busz utan. vajon direkt?

Lattunk egy Skodat (120-as tipus).

Az argentin pampatűz nem akar elaludni es finom fusttel teriti be Uruguayt is, ha olyan a szel. Ilyenkor paras szmogos ido latszik a tavolban.

fekvorendorok nagyon gyakoriak az orszaguton. keresztezodesek elott is meg ahol egy kis veszély lenne.

Kanyarodósávoknál záróvonal helyett időnként komolyabb küszöb/fal, nehogy eszedbe jusson átlépni.

Buszok kerekeinél automata keréknyomás szabályozó. csilivili.

Házak másként néznek ki. Alacsonyabbnak véznábbnak tűnnek. Alig van szigetelés, sok helyen nincs fűtés. Födémek sokkal vékonyabbak, és a háztetők is. Gazdagok üvegszálas csrepeket használnak, ami tükörsima és tükrözi is a napfényt.

Kolbászhoz, barbecue-hoz, sülthúshoz nem esznek általában mustárt, sokszor nincs is.

Eukaliptuszokat hoztak be Ausztráliából a félsivatagos, homokos talaj megkotésére, sokkal rövidebb idő alatt (8 év) kitermelhető, és jól birja a tüzet is.

A strandon játszott egy család és homokvár helyett homokvulkánt épitettek, és tüzet raktak benne.

Anna 12 éves korában szépen festett, 3 képe Évánál, egy Daninál. Kissé térhatásu képeket azzal érte el, hogy pvc ragasztóba homokot kevert és azt/azzal festett.

Central Espanol focicsapat webcime: tenfieldigital.com

Népszavazás volt arról, hogy a nemzeti olajvállalatot (nincs saját olajuk, sem gázuk) állami tulajdonban tartsák. igy is van. A többi közmű is, sokat államositottak, sőt van olyan is (a viz) amelyet a külföldi tulajdonosok ajánlottak fel az államnak, és megvette. v.ö. vizhiány.

Jozsi és felesége 1958-as utazásának hátterét most tudtam meg. Egy barátjuk elvállalt egy üzletet, hogy Hamburgba utazik, ott vesz egy Mercedest, majd azzal Izraelbe utazik, es ott majd jó drágán eladja. Józsi és Ila segiteni mentek, az utazásra hitelt vettek fel, és mire hármasban Hamburgba értek, a megbizást visszavonták, és Józsiék 6 hónapig evickéltek Európában és Izraelben. Tejen és kenyéren élve sokat fényképezve vonattal járták be Nyeurópát Magyarországot és Izraelt. Akkor még mindenütt vizumok stb voltak. Jó lehett.Nekem ez nem látszott ilyen fáradságosnak amikor 12 éves koromabn láttam őket Bp-en. Mire visszaértek Józsi üzlete csődbe ment. Onnan szép nyerni.

"Mustár alapú" ételízesítő a reptéri étteremben. Összetétel: viz, ecet, borecet, módositott keményitő, cukor, só, sárga mustármag, mustárolaj, fűszerkeverék, hagyma, apio?, fokhagyma, e415, szinezékek (150d és 140(i), e385. Vajon mennyi lehet ebben a mustármag, ha csökkenő sorrendben jelzik. Így lehetne takarékoskodni a mustármaggal. Nem volt olyan rossz. :)

ez meg az unokáknak:
Ez a nyuszi keres egy piros farkat.

















Most már Amerikával kell foglalkozni.

9. nap - Montevideo

Reggeli tollaszkodas, csomagolas, persze semmi nem fer be, de megoldjuk. Sok a zsinór, töltő, elektronikus akármi, de végülis ok. Nagy feladat az ingvasalas, amit Éva nem vállalt, és kajánul figyelte amig ingujjvasaló deszka nélkül próbáltam vasalni. Nem lett szép, de jót beszélgettünk közben.

Dani jött értünk elvitt még egy kis turistakörre, a Telekommunikációs toronyba, aholis 106 méter magasból körül lehetett nézni, kikötőt, pályaudvart, nevezetes épületeket. Az idegenvezető csak spanyolul, de ez már ennyi gyakorlat után nem nagyon jelentett problémát. Dani segitett, amikor (vissza)kérdeztünk. Az épületeggyüttesben meg volt egy telefonmuzeum, de zárva, tehát megnyilt az út az ebédelés előtt.

Azert meg gyorsan egy pár szép parkkal megajándékozott Dani, majd sétáltunk a Ramblas-n, végül pedig visszamentünk a tegnapi étterembe, a Pantagruel-be, és alig tudtuk magunkat megfékezni, hogy ne grillezett nutriát, vagy nandut chutney-val együnk. Inkabb maradtam legalábis én a mustárszószos „lomo” (vesepecsenye?) mellett, amitől tegnap már a mennyekben. Még a Ramblasra (tengerpaarti sétányra) visszatérve ma ismét mzöld/kék volt a víz, de a kilátást az argentin mezőkről áradó füst környezetszennyezése zavarja. Az Argentinában felégetni kivánt mezők égése kiszabadult az ellenőrzés alól, és kb egy hete óriási gondot okoz, főleg Argentinának, de Uruguaynak is. A széliránytól változó a dolog, tegnapelőtt BuenosAiresben nem volt füst, máshová vitte a szél.

Ebéd után elmentünk vadászni dulce de leche-t (az a bizonyos tejlekvár), (de elfelejtettünk mate teát venni). Ezután Dani lakását és fogorvosi rendelőjét és lakását. Ahogy Dani korábban mondta, elsősorban prevencióval, és gyerekfogorvoslással foglalkozik (ill foglalkozott nyugdija elott), ami nem kiván nagyon különleges műszerekre és fancy berendezésre. A rendelő, és a lakás földszinten közvetlenül egy benzinkút mellett (tehát betöréstől viszonylag védve, alarm nélkül) van. Ott fogalazódott meg bennem, hogy itt Uruguayban a dolgok egy számmal kisebbek, mint Magyarországon, míg az USA-ban 1-2 számmal nagyobbak. Barátságos lakás, kávéztunk egyet, kivallattuk Danit a fogorvosi vállalkozás részleteiről, majd hazaindultunk hogy a cuccainkat összeszedjük.

(Ha már Dani lakásáról szó volt, akkor még Éváéról is egy pár szót. Készintes ház, lent garázs, nappali, étkező konyha, fent 3 hálószoba, fürdőszoba, mosokonyha, erkély, a tetőn ruhaszáritó és viztartály. Ez utóbbi gyakori errefelé, mert napközben lecsökken a viznyomás, és a tartályból lehet pótolni a vizet. Andrew-val egy egy szobát kaptunk, és én dorbézoltam a számitogépes szobában, amely valaha Pablo szobája volt. Az étkező egy valahai udvar befedésével állt elő, és reggelente ott várt a maté, meg a tejlekvár. Ana 12-éves kori festményei dekorálták a falakat. Sajnos azóta Ana nem fest már, inkább csak tanul, jelenleg statisztikát. A garázs olyan kicsi, hogy én márm nem tudnék kiszállni egy beállt kocsiból, és Évának is egy kicsit nehéz. De mindennek akkurátus helye van. Virágok, diszek, párnák, gondos női kéz nyomai. A ház előtt az utcán kerekes szemétgyűjtő, amely körül rendszeres a szemét, de ez láthatólag senkit nem érdekel, nem vet rossz fényt a körzeti lakókra. Esténként egy rémes hangú indiánszerű alak mászkál az utcán, akit Éva örömmel üdvözöl, és elmondása szerint többen közösenn fizetik, mint biztonsági őrt.

Józsi lakását is elemezném egy kicsit. Első érzésem egy római parti nyaralási hangulat volt. Fehérre meszelt ház, célszerű beosztással, több évtizeddel ezelőtti stilusban. Fedett terasz, bársonyos meleg nappali, gyönyörű butorokkal. Egy számmal kisebb, ahogy kell.
A kert igényes, most már kertész gondozza. Aloe Vera, melynek leveleit bőrápolásra használja Józsi. A kerti barbecue és kemence szépen fejlett épitmény, láthatóan mindennapos a sutés. Jozsi rendszeretete apáméval, és Péter bátyáméval van egy szinten, és hatalmas, indexált dia, és fényképgyüjteményt ápol. Meg is néztük az 1958-as diákat.

Ana és Pabló lakása modern, kevés butorral biztonsági őrös házban, sokadik emeleten. Hogy lesz itt kutya tartva? Minden uj, csilivili, boldogan élnek és nem halnak.

Több lakást nem láttam.)

Ugyan a repülőnk csak este 9-kor indult, volna, de mind Daninak, mind Évának dolga volt, ugyhogy már szivesen láttak volna a kapun kívűl. Éva az egyik minisztériumba volt hivatalos az idegenvezetők szövetsége 30 éves születésnapjára, mint a 3 alapitó tag egyike. Dani meg készült az esti szinjátszószakkörére. Igy aztán már 6-kor kint voltunk a reptéren. Mindketten ugyanazon gépen megyünk Miamiig, 2 órás késéssel. Bucsúzóul még ettünk egy chivito-t, és komoly beszélgetésekbe bonyolódtunk.

Érdekesség: a taxik mellett gyanus külsejű alakok tevékenykednek, és tuszkolják be a jelölteket. Emiatt a taxis borravalót ad. Legalábbis érdekes.


Ennyi, elalszom a fáradságtól, és most ugyse tudom feltölteni anetre, mert a gépen ülök.
(feltoltve 25en delben Jacksonvilleben)

Wednesday, April 23, 2008

8. nap - Solymar

Mosas, internetezes.
Vizvezetekrendszer diagosztika. NApkozben ugyanis elg sokszor alacsony a viznyomas, es emiatt a a hazak tetejen viztartaly van, amelyben lehet vizet tarolni es visszapotolni, amikor rossz a helyzet. Eve panaszkodott, hogy nem mukodik jol, ugyhogy egykicsit eljatszadoztunk vele, es most ok.

Busszal kimetem Jozsihoz hogy vele toltsem az egesz napot. Szemlet tartottunk egy kozeli szupermarketban, vettunk sultcsirket, majd hazamentunk. Kifekudtunk a kertbe ket nyugagyra, es nagyon reszletes eletbeszamolokat tartottunk, sok erdekesseggel, amirol eddig nem hallottunk vagy elfelejtettuk.

Jol ebedeltunk, majd kimetunk a partra es setaltunk kb 2-3 km-t. Most nem barna, hanem kek volt a viz. Otthon az 1958-as europai utazasuk diakepeit neztuk meg, amelyek az 50 ev utan is jo allapotban voltak. Szamos minket erinto kepet lefenykepeztem, mar csak a birtoklas vegett is.

Este Doraert mentunk majd busszal be Montevideoba, a vegallomasrol taxival egy etterembe, ahol unnepi vacsorat adott Andrew a bucsuzas alkalmabol.

Tizen voltunk kellemes, kisse megilletodott vacsi, utana hazajottunk Evahoz, pezsgoztunk, sutiztunk, beszelgettunk, amig Andrew el nem aludt a fotelben, ami egy kis jel volt a berekesztesre.

Ez (is) egy csaladi/rokoni nap volt. senki sem sajnalta.

olvasoim tobb lelkesedest kernek hozzaszolasukban.
gyujtogetem a szilankokat, de idohianyban vagyok. Korulmenyes a sok kutyu. BA egy jo varosnak latszik. A nepek vidamabbak, kemenyebbnek tunik az elet. Sokkal versenyszerubb. A levegore nem volt gondom, aepuletek egy resze hasonlo, es lehet is ugy fotozni. de a neprajzi muzeum nelunk nagyon mas, nem is hasonlit az elnoki palotahoz. A flimben ez nem okoz nagy gondot.

steak. Nem igazan all jol nekem a nagy darab hus. Es a barbecue nagyon fantaziatlan, alig van fuszerezve, nem izlik. Ragos oriasi darab husok, mustar nelkul. nem.
Inkabb valami kis jo francias mustarszoszos belszin, mnet pl. ma este. Nagyon tudnak hust enni, az biztos.

egyaltalan ki olvas meg az eddigi hozzaszolokon kvul. Kiknek strapalom magamat?

Tuesday, April 22, 2008

7. nap - Buenos Aires

Reggeli internet a szalloda halljaban, kis sajtoszemle otthonrol. remes.

negyed tizkor busz jon, elvisz egy masik buszhoz mintegy 40 perc alatt, majd a varosnezes 3 orat tart, szinvonalasan, spanyolul, angolul. Megiscsak van latnivalo.
pld ez
egeszen feludultunk. Jo volt, hogy befizettunk.

A tura utan ebdeltunk egy fast food etteremben, majd tovabbi programot csinaltunk egy kisebb es egy nagyobb (Szepmuveszeti) muzeummal. Itt azutan elteltunk nemzetkozi es argentin festeszettel. Ut{na taxin a szallodaba, fagylaltozoba, majd gyalog a kikotobe, a komphoz. 11-re itthon is voltunk.

Eva elovette a majgombocleves maradekat, es egy kis vorosborral felzabaltuk.

Tudom, hogy ez most nem nagyon erdekes, dehat: page down, vagy escape.
Majd meg kesobb szinezem.

Monday, April 21, 2008

6. nap - Buenos Aires

korai keles. taxival a buszpalyaudvarra, busszal 180 km Coloniaba, majd onnan komppal 50 perc alatt BA. A hajohoz az utlevelek kezeles, pecsetelese minket oldalon, meg vamarunyilatkozatok tomkelege, erdekes emlekezere adott lehetoseget.

A viz vegig barna volt.

BA 8 millio lakosu, de nem vesztunk el, 1 ora elott a szallodankban voltunk (kozpontban, Liberty hotel). A mobil roaming rendbejott, ugylatszik csak Uruguay a fekete lyuk.



Program nem nagyon van, setalunk, beulunk kavezni, enni, majd megint gyalogolunk. Eva, Dani nem nagyon latszik ismerni a varost reszleteiben, ugyhogy terkeppel maszkalunk.

Fogalmunk sincs az argentin tortenelemrol, de nem latszik nagy bajnak. A varos luktet, orasi a forgalom, jopofak az emberek.

Holnap reggelre befizettunk egy buszos varosnezesre, ami javithat a helyzeten. Valahogy ugy nez ki, hogy a nevezetessegek, latnivalok surusege nem kozelit az europaihoz. Ezrt tunik ritkasnak a dolog. De azert jol elvagyunk, rohecselunk. Az Andrew folyton ehes.
Van egy itteni Gerbaud, a Cafe Tortoni, nagy ahitattal ott is voltunk.
vacsora elott meg a Tango muzeumbe mentunk be Danival, es megoldodott a rejtely, a tango egyreszt zenevel kisert (zenekarral) sanzon (es ennek a mufajnak nagy muveszei voltak, vannak), masreszt egy tanc, amit mi ismerunk. Meg nem latom jol a kapcsolatot, mert persze megint minden csak spanyolul van kiirva.

Ez persze nem olyan nagy baj, hiszen a netrol mindent pillanatok alatt meg lehet errol a temarol (is) keresni, de azert megis. A mai utazo kockazata meselessel tobbek kozott az is, hogy nem lehet olyan felelotlenul meselni, mint az interent es blog korszak eloot, amikor nem lehetett utolerni a pontatlansag vagy egyebseg miatti santa kutyat. Emiatt aztan ovatosabb vagyok.

Voltunk vacsorazni, remes helyen, nem tudom, Eva mirt valasztotta, rajtunk kivul nem volt senki, ami gyanus. Az erdekesseg volt azert egy kis bikahere sult szeletelve, de bun rossz volt az is. A veset meg eppen legyurtem.

Hazafele egy utcai tangotancos bemutatoba akadtunk, aminel a sanzon idonkent a tanccal egyutt volt, de inkabb a tanc volt a hangsulyos. Szep csajok, de - valoszinuleg - rossz fenykepek.

utritarsaim bedultek az agyukba, en meg blogoltam egy kicsit. joejt.

Sunday, April 20, 2008

5. nap - Piriapolis, Punta del Este

Nem tul korai indulassal irany Punta del Este Eva kocsijaval, Dani kisereteben. Tengerparti setany, tengerparti autout, kisse zavaros kilatassal, a meg mindig tarto argentin tuzesetek fustje miatt. Punta del Este 100 km-re, a gazdagsag jelkepe, majdnem uresen, mivel a kethonapos szezon elmult. A Beverly Hills nevu resz az elegans hazakkal egyutt haloitt varos, vasarnap delben. A befektetok foleg argentinok es brazilok, emiatt kozutalat, de a munkalehetosegek miatt azert nagyra tartjak. Hasonloan, min mi annak idejen az osztrakok altal dominalt nyugatdunantuli varosokat.
Daniek mutattak egy hullamvasutra emlkezteto autouthidat, amely nevetesre ingerelt minket, majd fenykepen melatjatok, milyen, csak meg mindig keves erre az idom.

Kicsit meg ide oda autokaztunk majd leszalltunk a plebszhez es Piriapolisban felkerestuk Daniek 3 eve epitett aranyos hazat, kellemes kert, terasz, fedett szin. Elotte a halpiacon vettunk friss hala, majd megsutottuk es paradicsommal meg balzsamecettel megettuk. Diosjenoi hangulat volt. Dani meg egy kis mocsaras teruletet is elbirtokolt, es igy elg nagy de meg sok helyen vizes vadonja van.

Ebed utan szieszta helyett furdes az oceanban. Senkit nem lattunk furodni, azt hittuk, hogy tul hideg a viz. de nem, kicsit hideg volt ugyan elindulni, de utane 40 percig aztattuk magunkat, es csak udvariassgbol jottunk ki, nehogy Dani megbantodjon a parton. Nap sut, szello lagy. Tokeletes nyaralas.

Visszagyalogolva hazba egy kis kis kavezas, majd rendrakas utan hazafele autoztunk.
Vacsorara Anna es Pablo vart minket, a masik Pabloval es baratnojevel az argentin Nydia-val (aki persze ugyancsak magyar szarmazasu). Nydia szamitastechnikat tanit egy iskolaban, de szabadidejeben egy burleszkszinhaz tagja. A youtubon fogtunk egy bemutatojukat "Aguas" cimmel.

Vacsora chivito, uruguayi bor, es alfajores (edes szendvicsek, valojaban toltott kekszszeru sutik, uru specialitas.)

A candombe zenet nem talaltuk eddig sehol, de egyszerre csak az ablakon at hallottunk egy kozeledo bandat, akik spontan modon 12 dobbal 3 tancosnovel vonultak a sotet utcan oriasi zajt csapva. Lerohantunk es lattuk az autenticitast rajtuk, meggyozo volt, ragyogo ritmus, jo tanc, semmi extra, sem oltozet, sem kiseret sem vilagitas. csak sajat oromukre. A fenykepezogepem lemerult, talan egy ket foto jo lesz, ha letoltom holnap.

Most rohanunk aludni, mert reggel fel hatkor keles, indulunk Buenos Airesbe.

Saturday, April 19, 2008

4. nap - Montevideo

Kesoi, buli utani ebredes. Mivel Dani nagyon kikeszult a hajnalig tarto unneplesben, a tervtol elterve ma nem mentunk Piriapolisba veluk megnezni a hazukat, hanem csak holnap reggel koran megyunk es este jovunk.
Ezert egy kis reggeli seta lett Andrew-wal a yachtkikotonel, hatha latunk fokat. nem nyert, a tegnapi nem jott elo. Vegig a tengerparton fuvon fovenyen syiklan, ahogy kell egy nyaralaskor.
Dani eljott ertunk egy kis tovabbi varosnezesre, a cel a Prado nevu park (wikipediaban is) es villanegyed. Hosszan latolgattuk a tovabbi programlehetosegeket, vegul egy bajnoki futbalmeccset vettunk celba delutanra
Rozsakert, az osz miatt rozsak nelkul. Korbementunk, es ugy tettunk mintha lennenek. Nehany szerelmespar egymasba es a mate keszsegbe kapaszkodva. Szepen sut a nap. beszelgetes.
Japankert. Szep, aranyos egy kisebb kastelymuzeum kertjeben hosszo leiras a japankert filozofiajarol, szimbolumairol. Csak spanyolul, meg az emlektablak is, amelyek arrol szolnak, hogy maga egy japan hercegno jott felavatni a kertet. Az a gyanu, hogy direkt froclibol irnak ki mindent csak spanyolul. A leiras erdekes, nemi erofeszitessel megemesztettem.

A kastelyban muszeum (Juan Manuel Blanes Municipal Museum of Fine Arts) nehany nagy tortenelmi tabloval is az uruguayi tortenelembol, meg egy par meg erdekesebb kisebb munka.

Seta a parkban, szamos mate ivo. ISmet nagy szoborcsoport, szep lovak es szeker a katyuban, kocsis igyekszik kihuzni. A kantarok . lofarkak ellopva, letorve. A cime: A kitartas. Elmult a szezon, egy kis szemet is odagyult kore.

Kisebb ebedre chivito, ami tkp egy sulthusos zsemle volt, csalodas.

Focimeccs. 3 stadion van a Pradoban. A centenariumi stadionban Nacional-River Plate rangado uvoltozese hallik, mikozben egy kis palyan kieses ellen kuzdo ket csapat meccset latjuk, mindket meccs elsoosztalyu, de a palyavalaszto otthoni csapat a Central Espanol Pablo (Ana ferje) csapata, aza o egy komoly fan. A csapat havi 30 dollaros koltsgvetesbol vegetal, profik. Jatekosnevelesbol es eladasbol tudjak eloteremteni a koltsegeket, de nem tudjak kivarni, amig nagyon jo lesz a jatekos, hamarabb, olcsobban kell eladniuk. Most a kozepcsatart 300e dollarert adtak el Genovaba. A meccs a centenariumi stadionban eloszor 3:0as River Plate vezetesbol 6:3asra jott ki, a kispalyan meg 1:1 lett,vacak meccs volt. Andrew halalra unta magat, Pablo, Ana meg en jol szorakoztunk. A bekiabalasokban minden lehetett, de nem ismertem fel az esetleges zsidozast.

Ma van Szedereste, de Eva valamiert ellenallt a szeder szervezesnek, ugyhogy nem lett semmi, csak egy jo maceszgomboc leves, amit Ana es Pablo tavozasa utan (elotte meg sokaig vitatkoztunk beszelgettunk mindefelerol, kajak, befektetesek, adok, GDP stb) megettunk. Chagsa mer.

Andrew apja is - mint kiderul a nemet birodalmi iskolaba jart, csak 4 evvel Jozsi utan, ugyhogy neki is meg Evanak is levetitettem a filmet.

Honap koran keles, megyunk Piriapolsban es Punta del Este-re, ugyhogy takarodo a tobbiekek,nekem fenykepek rendezese, blogiras, internetezes.

Szeder.

3. nap - Montevideo

Este sokaig buliban voltunk, Dani szuletesnapjat unnepeltuk egy yachtklubban, ahova o jar tornazni, meg vitorlazni tanulni. Ezert nem blogoltam tegnap.

Reggeli nyugalom es tejlekvarkura utan egy kisebb emlekmutura utan Eva letett egy autobuszmegalloban, es elutaztam Solymarra, hogy Jozsival hosszabban lehessek egyutt.

Kellett ez a kulon talalkozo, az anyanyelv, a nagybacsisag meg az unokaocsseg. Hosszuideig nezegettuk a budapesti nemet birodalmi iskolarol keszult dokumentumfilmet (A birodalom iskolaja, Papp Gabor Zsigmond, 2003), amit hoztam neki dvd-n. Apam, Jozsi, es Andrew apja is oda jartak (Kornai, Karinthy, Szekely Eva es meg sokan masokkal egyutt). Sokszor megallitottuk a filmet, hosszan meselt, beszelgettunk. off blog.

A kertben vaslapon hal, padlizsan es hagyma sult. Kicsit kimenttunk a feher homokos strandra, ahol barna szinu (a folyo vizebol valo) tengeri hullamok voltak, es a viz nem volt hideg, de senki sem furdott. Majd en, majd holnap.

Este Doraval egyutt jottunk be autobusszal a yacht klubba, ahol mintegy 200 ember unnepelte Danit, sok rokon, sok barat, es sok amator szinesz abbol az amator szinjatszokorbol, ahol Dani is jatszik.

Dani nagyon fiatalos, 2 hete van nyugdijban, mintegy 40 evesnek latszik. A buli koreografiaja, ceremoniai egy kicsit masok, mint nalunk, mindenesetre jo, zene, sok tanc, parodiak Dani fogorvosi praxisaval kapcsolatban, koszontok, csoportos enekles, kolbasz, hus, torta.
Mintegy 15-20 emberrol volt fogalmam, egy paran meg meg elem alltak, es vagy magyarul, vagy spanyolul kozoltek, hogy ismernek. Gyanus volt,hogy milyen jo memoriajuk van. Persze ok a Jozsi felesegenek rokonai, dehat hosszu ido alatt sok mindenkirol lehet valamit tudni. Erdekes volt ujra latni Carlost, aki a katonai diktatura alatt (1973-1985) apja (Eduardo, jozsi sogora eltunese, meggyilkolasa utan) gyerekkent Chilebe, majd Magyarorszagra menekult. Annak idejen Budapesten sokszor talalkoztunk ott szerzett diplomat, meg jol beszel magyarul, remekul nez kei.

A zene altalabn hangos volt, fokent tancolni lehetett, ami sem Andrew-nak, sem nekem nem az eros oldalam, de azt hiszem jol lehagytam.

Thursday, April 17, 2008

2. nap - Montevideo

Reggelire egy kis skype Zsuzsaval es Brigivel. A ceg meg el, meg ok is.

Tovabbi reggeli a tejlekvar es a paradicsomlekvarral telik. Kellemes birkozas, (fenykepek jonnek a tcehnikai problemak utan).

Reggeli utan vendegek (Ana+Pablo, DAni), chat.

Evaval, Danival Utcai piac, rozoga autokbol arulo arusok, egy utcanyi piac. Kellemes, de semmi kulonos. vettunk sajtot.

Varosnezes Evaval, ket muzeum: Museo Gurvich (www.museogurvich.org)es a Museo Torres Gracia (www.torresgracia.org.uy). Az elobbi nabyobb hatast keltett ram.

Meg egy muzeum, a kikotoben: karneval muzeum, a 40 napos Montevideoi karnevalrol szep ruhak relikviak, feledheto.
Muzeumokban egyetlen alkalommal sem volt semmi angolul kiirva.

mate - ez egy tea, engem otthon is lathattok idonkent vele. (http://www.yerbamatetea.com), itt ez egy nagy kultusz, a varosban nehy em,bert mindig lehet latni, akik egy termossyal es mate teaivo keszseggel setal. Jopofa, ahogy masokat megkinalnak. Egesz sok szabaly van a ceremoniara, lehet tanulni: http://www.newsletterarchive.org/2007/07/26/196830-The+Art+of+Drinking+Yerba+Mate

Nehany kilatoponton megneztunk, es setaltunk a beñvarosban. Ebedre megint valami furasag: egyszeruen egy kisse erjedt, fuszerezett palacsintateszta mustarkent sultkolbaszhoz. Ezt birtuk enni, receptet nem adtak oda. erdekes.

Latogatas a parlamentben. 2 haz, 30 szenator, 99 kepviselo. 51% a Szele Front, a pirosak es feherek egzutt 49%. Piros es feher partok 170 ev ota harcolnak. Az alkotmany is kb 170 eves, csak 3 modositasa van.

A La Plata folyo "folyik" a varos elott, mintegy 2 km szelessegben. A viz enyhen sos, inkabb barnas szinu edesviz. Idonkent zold szinu lesz, amikor a tenger bznomul.

Tovabbi setak, autos korbeutazas, majd Eva+Andrew hazamentek pihenni, en meg bentmaradtam a varosban. Megprobaltam elintezne a telefonom roamingjat (T-mobile.hu nem vñlaszolt persze az segelykero emilemre. Nemi utanjarassal kiderult, hoghz Uruguayyal nincs a t-online-nak szerzodese, szoval coki. Senki nem beszel angolul, ha mobiltelefonokrol van szo.

Este otthon egy kis ejtozes, majd elmentunk tangtancot nezni, amibol semmi nem lett. A tangot enekelte valami sz0rnyeteg, ugyhogy elmenekultunk. Ideje volt, mert almos vagyok, es most le is fekszem. Udv mindenkinek
Lat

Wednesday, April 16, 2008

1. nap - Montevideo

Madrid, Montevideo. reggeli erkezes. sikerult eleget aludni.

Az utazas kozben nem vittem olvasnivalot, csak egy kolcson MP4-et ratoltve nemi irodalmat. A hasznalata meg egy kicsit problemas. a repulo zugasa miatt, es a kezelesi ugyetlensegek miatt Abel a rengetegben sokszor kezdodott el. Kicsit nehez volt odafigyelni, es idonkent el is bobiskoltam. Kell meg gyakorolni a vilagirodalom hallgatasat MP4-en.

Eva unokatestverem vart a repteren es Jozsi nagybatyamhoz vitt Solymar-ba (ertsd: Sol y Mar), ahol Jozsi lakik. Lenyegeben egy kei egyszeru nyaralo egy udulohelyen. Kellemes, baratsagos. Beszelgetes, fenykepezes stb. Kesobb megerkezett Andrew Ameikabol, Dani, Eva testvere hozta a reterrol. Vegul befutott Jozsi baratnoje, aki hozta a ebedhez a salatat.

Ebednel kolunlegsseg az edes veres hurka, ami ugyanugy nez ki, mint a mienk, csak edes, de van sos fuszeres testvere is. Emellett meg oldalast, belszint meg kolbaszt is sutottunk. Az edes hurka egy nagy trouvaille.

Volt meg paradicsomlekvar es tovabbi erdekessegek (dolce de leche=tejlekvar, alphacores, empanades) jonnek meg holnap. Fenykep egyelore nincs, mert nem tudtam a gñppel meg felmenni a netre.

Gergonek uzenem, hogy a paradicsomlekvar mellett meg a fenyotoboz gyujtos is olyan uzlet, ami nalunk nincs. A fenyotobozt zsakba osszegyujtik sracok, es egy kb 20 literes zsakot 1,5 dollarert arulnak. kivaloan lehet vele tuzet gyujtani.

Politizalas, baloldali (reszben kommunista koalicio kozmegelegedesre), Castro nemi pozitiv emlitessel, Chavez sem egyertelmuen elitelve. A Rio Uruguay hidjai Argentin bosszubol lezarva, hogy bosszantsak Uruguayt egy papirgyar epitesi vita miatt (Hagaban van az ugy). Indianok kiirtva, szinte csak europai leszarmazottak laknak itt. Az autot nem lehet orizetlenul hagyni sehol.
Alzheimer uruguayi volt. Mas hiressegrol nem tudunk. Talan a candombe zene.
De persze Schiaffino emlitesere udvrivalgas volt. (Na ki is volt az a Schiaffino?)
Linkek a Wikipediaban vannak.

Telefonom nem mukodik, valami a T-mobile roaminggal lehet, emileztem nekik, mert az online ugyfelszolgalat ker valami jelszot, amit persze nem tudok. Banatomban vettem egy call cardot.

MAs most nem jut eszembe, majd meg jovok.

Monday, April 14, 2008

-1. nap - Budapest

Egy kicsit változott a terv.

kedd 2008.04.15 budapest BUD 7:05 du. dep MA582
kedd 2008.04.15 madrid MAD 10:20 du. arr
szerda 2008.04.16 madrid MAD 01:20 de. dep IB6013
szerda 2008.04.16 Montevideo MVD 8:40 de. arr

csütörtök 2008.04.24 montevideo MVD 9:05 du. dep aa984
péntek 2008.04.25 Miami MIA 5:10 de. arr
péntek 2008.04.25 Miami MIA 8:55 de. dep aa4957
péntek 2008.04.25 jacksonville JAX 10:40 de. arr

hétfő 2008.04.28 jacksonville JAX 8:55 de. dep aa4473
hétfő 2008.04.28 Chicago ORD 10:35 de. arr
hétfő 2008.04.28 Chicago ORD 12:40 du. dep AA764
hétfő 2008.04.28 Montreal Trudeau 15:40 du. arr

szerda 2008.04.30 Montreal Trudeau 4:25 du. dep AA1609
szerda 2008.04.30 Chicago ORD 5:45 du. arr

csütörtök 2008.05.01 Chicago ORD 7:55 du. dep aa1217
csütörtök 2008.05.01 Seattle SEA 10:15 du. arr

vasárnap 2008.05.04 Seattle Sanfrancisco SFO

szerda 2008.05.07 Sanfrancisco SFO 10:40 du. dep qf074
péntek 2008.05.09 Sydney SYD 6:20 de. arr 191

hétfő 2008.05.12 Sydney SYD 9:50 de.
hétfő 2008.05.12 Ayers Rock AYQ 12:55 du.
kedd 2008.05.14 Ayers Rock AYQ 1:40 du.
kedd 2008.05.14 Sydney SYD 5:05 de.

szombat 2008.05.17 Sydney SYD 1:00 du. dep qf13:00
vasárnap 2008.05.18 Melbourne MEL 14:30 du. arr

kedd 2008.05.20 Melbourne MEL 9:35 de. dep qf101
kedd 2008.05.20 Sanghai 6:05 du. arr

csütörtök 2008.05.22 sanghai 10:00 de. dep ay58
csütörtök 2008.05.22 Helsinki Hel 2:55 du. arr
csütörtök 2008.05.22 Helsinki Hel 4:45 du. dep ma743
csütörtök 2008.05.22 Budapest bud 6:10 de. arr

Saturday, April 12, 2008

countdown

Még 3 nap. Eddig nem nagyon tudtam készülni, mert elfoglaltak a Cebra dolgai, különösen a tegnap sikeresen lezajlott IFS (International Food Standard) minősitésünk vett el sok energiát.

Most az ajándékok jönnek sorra, holnap nekiállok.

Az utiterv tovább egyszerűsödött, kimarad az Iguazu vizesés megátogatása, a Montevideoi rokonok szerint egyszerűen nem fér bele. kissé szomoruan lemondtam róla, és az időt inkább Buenos Airesben töltjük Montevideon kivül.

Mégis gondolom, hogy el kellene vinnem a laptopot. gondolkodom.

A kanadai követség bürokráciája nem engedi, hogy visszaadják a vizumkérelem diját. Ragaszkodnak az átutalási bizonylat eredetijéhez, nekem pedig csak "customer copy" feliratú, rendesen pecsételt, aláirt papirom van, de ezt nem tekintik eredetinek, merthogy copy. Nem sikerült a magyar tisztviselőnek elmagyaráznom a másolat és a példány közötti különbséget. legyen az övék.