Hosszú alvás, késői kelés, csomagolás. Kis ábrándozás arról, hogy mennyi mindent fogunk még csinálni ma délelőtt. Végül omlettreggeli, Tami elbúcsúzott, Tal ugyan nagyon rosszul volt tegnap és az éjjel, eltávozna az egyetemre valamilyen előadásra. De megakasztom szegény néhány filozofikus kérdéssel a általános hadkötelezettség lehetséges előnyiről, az egyenjogúságról, a hadseregről, mint homogenizáló tréningről. Nem nagyon igazolta vissza azt, hogy a nők sokkal öntudatosabbak lennének attól, hogy van nekik két évük a hadseregben. ott is van megkülönböztetés, meg í civil társadalomban is. Nem ugyanazokat a foglalkozásokat űzik a fiúk és lányok a hadseregben. Nagyon sokan, mintegy 30% kimarad a sorozásból, különböző okok miatt, és most ezek között egy csoportról is tudomást szereztünk, még pedig a valamilyen szempontból tehetséges, pl. matematikusnak készülő gyerekek előbb tanulnak, utána mennek katonának, már munkahelyként tekintve a hadsereget.
Dani rendel egy adag palacsintát, ami gyorsan el is készül.
Éva megérkezik, beleveti magát az emilezésbe, mikor végez, akkor nekiállnak Péterrel a családi DVD-t nézni. Én alszom egy jót (a finom italt Danny csempészte oda, én szigorúan csak vizet ittam)
és együtt várjuk Godot. Elmarad a tengerparti séta, a fürdés, a művészeti múzeum. Már éppen indulnánk ebédelni, amikor, hála Péternek, kiderül, hogy megint nincsenek kinyomtatva a beszállókártyák. Némi közelharc és birkózás, elütés után egy óra alatt rendbe jönnek a dolgok.
Most már nincs idő ebédre, ajándékokat sem vettünk az unokáknak, de indulunk meglátogatni Danny unokáját és vejét (Ruth dolgozik, nem tudunk vele találkozni) az új lakásukban egy kisvárosban, Oranitban. Yoni kedves fiú,
együtt jártak Ruth-tal egyetemre Bolognában, mindketten orvosok Petah Tikvában, a fiú jelenleg sebész rezidens, a Ruth a kardiológiai intenzív osztályon van, de pályázik gyerekgyógyásznak.
együtt jártak Ruth-tal egyetemre Bolognában, mindketten orvosok Petah Tikvában, a fiú jelenleg sebész rezidens, a Ruth a kardiológiai intenzív osztályon van, de pályázik gyerekgyógyásznak.
A kisfiúból, Noamból nem sokat látunk (ez egy offline kép), csak Péter "infra"kamerájával
mert a sötétben alszik, olyan gyerekformája van azért, annyi látszik. Idegenvezetést kapunk a bombaszobáról, és napfürdőzünk a nagy teraszon. A lakást 1,4 millió sékelért vették 200 e induló befizetéssel.
Ezután Tami mamáját, Naomit
látogatjuk meg, aki a jemeni bevándorlók telepén/városában Rosh Ha'ayin-ban lakik egy nem sokkal a bevándorlás után épített házban. Akkor 1500 m2-es telket kaptak ingyen egy volt angol katonai bázison, ezért ma nagyon jó helyzetben vannak, hiszen a telken még több lakást is fel lehetett építeni a gyerekeknek később. Tami anyjáék már elosztották a tulajdont a 4 gyerek között, de még senki sem épített rá semmit. Az anyuka kedves, kapunk egy másik fajta jemeni kenyeret (Lahooh, vagy Lahoh), ami egy vastag lyukacsos, finom, nagyon puha lepény. (érdekes, hogy Jemenben ezzel eszik, jó neve van, de Tami főként zöld Skhug-ot csinált a pirítósra.)
Gyorsan széttépünk egyet. A mama várja, hogy a soros gyerek érte jöjjön, és elvigye magához a hétvégére, és persze a péntek esti vacsorára. Danny megint sajnálkozik, hogy miért nem maradunk vacsorára, hiszen a pénteki vacsi nagyon fontos családi esemény. A ház háta mögött egy kerítéstámasznak használt extruderszerszám, Danny valahai diplomamunkájának tárgya, amiből mások nagyon meggazdagodtak.
Na most már tényleg a reptérre megyünk. Búcsúzunk Évától, vajon látjuk-e még egymást. Kérdeztem, hogy nem maradt-e Józsitól néhány régi dokumentum, elvél, amit a családtörténethez át tudnánk tanulmányozni. Meglepetésre azt mondta, hogy korábban kellett volna szólnunk, de nem folytatta, hogy miért. Asszem kitaláltuk.
A reptér kihalt, jön a szombat, nincsenek sorok, pillanatok alatt beérünk, mintha csak egyedül lennénk. A gép azért eléggé tele van, a többi utas betartotta az előírást és 3 órával az indulás előtt jelentkezett a reptéren, mi meg csak 90 perccel előbb.
Még a felszállás előtt elaludtam. Ennek is vége.
Egy flakonnyi Za'atart kaptam Zsófitól. olaj, fokhagymakrém, sok só, pirítósra kenni, vagy kenyérre kenni és megpirítani egy kicsit. nagyon jó.
Kevés múzeumba mentünk. Kimaradt: pl. A Davidson center, a Ralli múzeum ezeket ellenőrizni kell, Jad Vasem, Diaszpóra talán nem annyira fontos nekünk, hiszen mi tudjuk a kontextus nagy részét.
Danny viccei csak úgy ömlenek. Mért jó az üvegbot? Ha leesik, nem kell lehajolni érte.
Uruguay: Éva Feldenkrais tréninget csinál, Dani Pilatest, vajon mik is ezek. Dani elvégzett egy asztalos iskolát és vadul asztalozik, ácsol stb. Kibővítette a házat Piriapoliszban. 3 unoka van Évának (Damian, Sophie Annánál, és Martin Pablónál). Van néhány kép, aranyosak. Éva barátja biztosítós jogász/ügyvéd.
Sok a macska mindenütt, rondábbnál rondábbak, de olyanok, mint a szent tehenek. Nem szabad bántani őket, Avi szerint legfelsőbb bíróság által is jóvá hagyott törvény tiltja a pusztításukat, és élőhelyükről való elzavarásukat. Macskagumival nem találkozunk.
Megvilágosodott az elmém és rájöttem, hogy a régi romok, emlékek, legendák itt mind részei a jelenlegi izraeli népség kulturális hagyományának, nem pedig valami olyan, amihez nincs közük. Arra gondolok, hogy pl. Egyiptomban a jelenlegi népesség és az egyiptomi kultúra között szinte semmi folytonosság nincs, csak éppen az emberek a romok, emlékek helyszínén élnek. Emlékszem, kicsit meg is mosolyogtuk az egyiptomi embereket, amikor ott voltunk, hogy mennyire nincs közük ahhoz a régi dolgokhoz, amelyek körül veszik azt, ahol élnek. Még durvábban: a mi, magyarok kulturális hagyományaiba nehezen illeszthetők be a római kor és az azt követő évszázadok kincsei, emlékei, építményei. Tudom, hogy rossz tanuló voltam az iskolában, de most nem emlékszem 1000 évnél régebbi „magyar” leletekre, építményekre. Az esztergomi, visegrádi, tihanyi, jáki, budai építészeti emlékek ugye későbbiek. Vajon a Seuso kincseknek mi közük van hozzánk, miben lelkesítenek minket? Szóval ez most leesett nekem.
Érdekes prezentációs forma a homályos üvegre vetített alak, úgy néz ki, mint egy hologram, és nagyon élvezetesen tájékoztat a rendszerint régi ruhába öltöztetett színész, a sötét háttérrel. Több helyen is volt, tőlem több jópontot is kapott.
Huplikisiparos: behorpadt autókhoz vákumos kihúzótappancsal érkező pasit lehet hívni, aki rendbe teszi a horpadást.
Elektromos biciklik - mindenütt, meg rollerek.
No comments:
Post a Comment