Friday, May 23, 2014

2014. május 23. Tel Aviv - Oranit - Rosh Ha'ayin - Budapest

Hosszú alvás, késői kelés, csomagolás. Kis ábrándozás arról, hogy mennyi mindent fogunk még csinálni ma délelőtt. Végül omlettreggeli, Tami elbúcsúzott, Tal ugyan nagyon rosszul volt tegnap és az éjjel, eltávozna az egyetemre valamilyen előadásra. De megakasztom szegény néhány filozofikus kérdéssel a általános hadkötelezettség lehetséges előnyiről, az egyenjogúságról, a hadseregről, mint homogenizáló tréningről. Nem nagyon igazolta vissza azt, hogy a nők sokkal öntudatosabbak lennének attól, hogy van nekik két évük a hadseregben. ott is van megkülönböztetés, meg í civil társadalomban is. Nem ugyanazokat a foglalkozásokat űzik a fiúk és lányok a hadseregben. Nagyon sokan, mintegy 30% kimarad a sorozásból, különböző okok miatt, és most ezek között egy csoportról is tudomást szereztünk, még pedig a valamilyen szempontból tehetséges, pl. matematikusnak készülő gyerekek előbb tanulnak, utána mennek katonának, már munkahelyként tekintve a hadsereget.
Dani rendel egy adag palacsintát, ami gyorsan el is készül.

Éva megérkezik, beleveti magát az emilezésbe, mikor végez, akkor nekiállnak Péterrel a családi DVD-t nézni.  Én alszom egy jót (a finom italt Danny csempészte oda, én szigorúan csak vizet ittam)

 és együtt várjuk Godot. Elmarad a tengerparti séta, a fürdés, a művészeti múzeum. Már éppen indulnánk ebédelni, amikor, hála Péternek, kiderül, hogy megint nincsenek kinyomtatva a beszállókártyák. Némi közelharc és birkózás, elütés után egy óra alatt rendbe jönnek a dolgok.  
Most már nincs idő ebédre, ajándékokat sem vettünk az unokáknak, de indulunk meglátogatni Danny unokáját és vejét (Ruth dolgozik, nem tudunk vele találkozni) az új lakásukban egy kisvárosban, Oranitban. Yoni kedves fiú,

 együtt jártak Ruth-tal egyetemre Bolognában, mindketten orvosok Petah Tikvában, a fiú jelenleg sebész rezidens, a Ruth a kardiológiai intenzív osztályon van, de pályázik gyerekgyógyásznak.
A kisfiúból, Noamból nem sokat látunk (ez egy offline kép), csak Péter "infra"kamerájával

mert a sötétben alszik, olyan gyerekformája van azért, annyi látszik. Idegenvezetést kapunk a bombaszobáról, és napfürdőzünk a nagy teraszon.  A lakást 1,4 millió sékelért vették 200 e induló befizetéssel.


Ezután Tami mamáját, Naomit 

látogatjuk meg, aki a jemeni bevándorlók telepén/városában Rosh Ha'ayin-ban lakik egy nem sokkal a bevándorlás után  épített házban. Akkor 1500 m2-es telket kaptak ingyen egy volt angol katonai bázison, ezért ma nagyon jó helyzetben vannak, hiszen a telken még több lakást is fel lehetett építeni a gyerekeknek később. Tami anyjáék már elosztották a tulajdont a 4 gyerek között, de még senki sem épített rá semmit. Az anyuka kedves, kapunk egy másik fajta jemeni kenyeret (Lahooh, vagy Lahoh), ami egy vastag lyukacsos, finom, nagyon puha lepény. (érdekes, hogy Jemenben  ezzel eszik, jó neve van, de Tami főként zöld Skhug-ot csinált a pirítósra.)

Gyorsan széttépünk egyet. A mama várja, hogy a soros gyerek érte jöjjön, és elvigye magához a hétvégére, és persze a péntek esti vacsorára. Danny megint sajnálkozik, hogy miért nem maradunk vacsorára, hiszen a pénteki vacsi nagyon fontos családi esemény. A ház háta mögött egy kerítéstámasznak használt extruderszerszám, Danny valahai diplomamunkájának tárgya, amiből mások nagyon meggazdagodtak.

Na most már tényleg a reptérre megyünk. Búcsúzunk Évától, vajon látjuk-e még egymást. Kérdeztem, hogy nem maradt-e Józsitól néhány régi dokumentum, elvél, amit a családtörténethez át tudnánk tanulmányozni. Meglepetésre azt mondta, hogy korábban kellett volna szólnunk, de nem folytatta, hogy miért. Asszem kitaláltuk.
A reptér kihalt, jön a szombat, nincsenek sorok, pillanatok alatt beérünk, mintha csak egyedül lennénk. A gép azért eléggé tele van, a többi utas betartotta az előírást és 3 órával az indulás előtt jelentkezett a reptéren, mi meg csak 90 perccel előbb.
Még a felszállás előtt elaludtam. Ennek is vége.

Egy flakonnyi Za'atart kaptam Zsófitól. olaj, fokhagymakrém, sok só, pirítósra kenni, vagy kenyérre kenni és megpirítani egy kicsit. nagyon jó.

Kevés múzeumba mentünk. Kimaradt: pl. A Davidson center, a Ralli múzeum ezeket ellenőrizni kell, Jad Vasem, Diaszpóra talán nem annyira fontos nekünk, hiszen mi tudjuk a kontextus nagy részét.

Danny viccei csak úgy ömlenek. Mért jó az üvegbot? Ha leesik, nem kell lehajolni érte.

Uruguay: Éva Feldenkrais tréninget csinál, Dani Pilatest, vajon mik is ezek. Dani elvégzett egy asztalos iskolát és vadul asztalozik, ácsol stb. Kibővítette a házat Piriapoliszban. 3 unoka van Évának (Damian, Sophie Annánál, és Martin Pablónál). Van néhány kép, aranyosak. Éva barátja biztosítós jogász/ügyvéd.

Sok a macska mindenütt, rondábbnál rondábbak, de olyanok, mint a szent tehenek. Nem szabad bántani őket, Avi szerint legfelsőbb bíróság által is jóvá hagyott törvény tiltja a pusztításukat, és élőhelyükről való elzavarásukat. Macskagumival nem találkozunk.

Megvilágosodott az elmém és rájöttem, hogy a régi romok, emlékek, legendák itt mind részei a jelenlegi izraeli népség kulturális hagyományának, nem pedig valami olyan, amihez nincs közük. Arra gondolok, hogy pl. Egyiptomban a jelenlegi népesség és az egyiptomi kultúra között szinte semmi folytonosság nincs, csak éppen az emberek a romok, emlékek helyszínén élnek. Emlékszem, kicsit meg is mosolyogtuk az egyiptomi embereket, amikor ott voltunk, hogy mennyire nincs közük ahhoz a régi dolgokhoz, amelyek körül veszik azt, ahol élnek. Még durvábban: a mi, magyarok kulturális hagyományaiba nehezen illeszthetők be a római kor és az azt követő évszázadok kincsei, emlékei, építményei. Tudom, hogy rossz tanuló voltam az iskolában, de most nem emlékszem 1000 évnél régebbi „magyar” leletekre, építményekre. Az esztergomi, visegrádi, tihanyi, jáki, budai építészeti emlékek ugye későbbiek. Vajon a Seuso kincseknek mi közük van hozzánk, miben lelkesítenek minket? Szóval ez most leesett nekem.

Érdekes prezentációs forma a homályos üvegre vetített alak, úgy néz ki, mint egy hologram, és nagyon élvezetesen tájékoztat a rendszerint régi ruhába öltöztetett színész, a sötét háttérrel. Több helyen is volt, tőlem több jópontot is kapott.


Huplikisiparos: behorpadt autókhoz vákumos kihúzótappancsal érkező pasit lehet hívni, aki rendbe teszi a horpadást.

Elektromos biciklik - mindenütt, meg rollerek.





Thursday, May 22, 2014

2014. május 22. Haifa - Kvutzat Yavne


Nagyon álmosan ébredtem, el is késtünk, Éva már fél hétkor telefonált, de mi meg nem készültünk el. Évát rábeszéltük, hogy jöjjön át hozzánk. Kapott egy kis palacsintat.  Majd Danny elvitt a vasútállomásra. Éva akar mindenütt fizetni, és sikerül neki.
Haifa Bat Galim állomáson leszállás, middle of nowhere. Egy elég piszkos környéken át megyünk a drótkötélpályáig 

és onnan fel a hegyre Stella di Maris monostorig. Szép kilátás, körséta, majd buszra szállunk a Bahai kertig, 

ahol a kert egy része, és a mauzóleum látogatható. Péter transzba esik, mi sem vagyunk érintetlenek. A kert nagyszerű, de sajnos nem tudunk sokat látni belőle, ahhoz nem ehhez a bejárathoz kellett volna menni. Egy taxival felvitetjük magunkat egy másik kilátóhelyre, ahonnan be lehet látni kb. 4-et a lépcsőkből. Végigsétáltunk a mellvéd mentén, ízlelgetjuk a Bahai prosit, majd elindulunk a Danny által kijelölt legszebb kilátópont felé, de nagyon messzinek tűnik. Éva fáradt a gyógyszere mellékhatása miatt. Egy kedves pár kocsival elvisz a metró felső végallomásáig (az egyetlen metró egész Izraelben) ahonnan már nincs messze a kilátópont. Beülünk egy étterem kávézóba.
Kellemes beszélgetés, jó idő.

Én indulok vissza Tel avivba, mert Bonta Zsófiékhoz kell érnem. Éva, Péter majd kitalálják a programjukat.
A vonaton sok katonalány teljes ékszerezéssel, a katonaruhát divatos ruhaként hordva. Minden második ülésnél konnektor a töltőknek, és most már délután lévén mindegyik foglalt is.

Leszállás Hagana állomáson, buszpályaudvar keresés, 6. emeletről indul a 369-es. Előtte valami sós túrós ízé, nem rossz. Kb. egy óra ut, hol van wifi, hol nincs. Zsófi kijött elém stoppal, mert nem volt olyan szabad autó, amit vezethet, csak 12 személyes busz. Erin önvédelmi  foglalkozásra ment Natanellel. Besétálunk a kibucba, meg ott körbe, betérünk a boltba, veszek valamit tiszteletből is. A kibucban a szarvasi tábor hangulatát érezni, olyan az egész, mint egy üdülőtelep. A termelőüzemek dolgoznak, konzervgyár, tehenészet, csirkegyár, óragyár (bár ez utóbbi nem teljes kapacitással, mivel az okos telefonok is mutatják a időt).  
1000 ember, 200 család, kb 80 autó. Kéthavonta 2000 székek egyen fizetés. Helyi boltban nincs pénz, csak felirás.

Palcsintasütés kezdődik. Kósersági megfontolások, de megoldjuk. Majd félbe szakitjuk, megyünk a közös vacsorához, lecsós tojás. Gyerekek utalják, heti menü van, minden csütörtökön ez a menü van. Elmegyünk a boltba ragasztóért majd vissza lecsós tojasághoz. Fura fűszerezés, talán éppen za'atar.  Megnézzük a kibucban az alkatrészeket: bomba szobát a készülő bölcsődében, játszóterek, kaktusz kertek, stb.
A kibuc vallásos, de nem ortodox, Zsófi sem tud mit kezdeni a szomszédban levő jeshivával. Melegeket elküldik, sperma bankokból "kapott" gyerekeket elviselik.
Zsófiek lakása barátságos, látszik a gyerekek élénksége. A gyerekekkel nagyon nyugodtan beszél. Mint mondja, van oka, mert korábban nem volt kiváncsi eleggé a gyerekekre.
Erannal a vacsoránál talákoztunk, de utána eltűnik imádkozni, Csak a palacsintasutes végére ér haza. Addig hülyülünk a kölykökkel, jol értenek magyarul. 
Noy, Nissim, Zsófi, Eran. Egy gyerek hiányzik.
Itt van.  Nathan

Zsófi meséli  gondjait, amikkel harcol, csinálunk egy za'ataros sajtos tölteléket. Jol elmegy az idő. Kivesz egy kocsit, kivisz a buszhoz.
A busz hamarosan jön . A jegykiadó nem mük, ingyen utazom. A célállomáson nem tudom kideriteni, hogy a hazamenetelhez szükséges busz honnan indul.  A helyi telefonom lemerült, Daninak SMS ment, de nem valszol. taxiba ülök. 
Péter otthon meséli, hogy ők is hamar eljöttek Haifából, majd este Tami elvitte az egyetemre egy nyilt napra, buliba, ahol nagyon jól érezte magát.


Wednesday, May 21, 2014

2014. május 21. Jeruzsálem - Kumrán - En Gedi - Masada - Holt Tenger - Arad

Danny nagyon gondosan csomagol, szndvics, palacsinta stb.
A jeruzsálemi úton egy kis kitérő Modi-In modern, tervezett városka felé.
Útközben már látható a nagy fal, az arabok felé menő ellenőrzőpontokkal.
A túrát fél napra eltéríti, és Jeruzsálembe megyünk délelőtt, mivel úgy látta, hogy nem teljesítettük a kirótt feladatot, és most pótolunk. Az összes kilátóhely, Mt Scopus, Héber Egyetem, Mormon egyetem, YMCA, King David Hotel, új és régi lakónegyedek.

Tele van a fejünk
Péter ronggyá fényképezi magát, csak győzzük majd kiválogatni. Danny az utolsó részletek felszívásáért is harcol, hogy minél több maradjon meg a város atmoszférájából a fejünkben.










Qumran. Kezd meleg lenni, nagyon jól szervezett, elrendezett kiállítások, ásatások. Csak egy másolat van a tekercsekből kiállítva, de jól ismertetik az egykori szenzációt.

Várjuk a vezetés kezdetét
Ez már a sivatag. a Kumráni barlag nyilása














En Gedi - arborétum botanikus kert a sivatagban. Gyorsan nőnek itt a fák, vagy valami trükk is van.


Masada - cable car - meleg van és napfény. Értelmesnek tűnő fáradozás, a korábbi ltáogatásunkhoz képes sokkal jobban feltárt és helyrállított állapotok (pl. Heródes palotája).

Szabad strand a tengernél. lebegés, pihenés, élvezkedés.


Egy fagyi után megyünk tovább Aradra, ahol Dannynak van egy lakása kiadva, és a szomszédját látogatjuk meg (85 éves libanoni származású franciatanár, örül a látogatásnak, a francia beszédnek), borozunk kávézunk.

Sötétedés után indulunk tovább, elég későn érünk haza. Tami többek között rántott hússal vár. Fincsi. Hálából reszelek nekik egy kis fagyott gesztenyepürét, amitől mindenki ájuldozik, majd visszavonulok blogot írni, hogy még tudjak aludni is a reggeli haifai kirándulásunk előtt.


 







Tuesday, May 20, 2014

2014. május 20. Caesaria - Sichron Yakov - Tel Aviv

Reggel később keltünk, a tegnapi kifáradás után.
Avi 9 előtt jött feleségével, Nurittal, aki hamar elment dolgozni (Grafikus a Haaretz-nél), Éva fél tízre érkezett.

Péter családi dvd-jét próbálgatjuk egy kicsit, majd mivel Shoshana nem jött, inkább elvisszük, és majd vele megnézzük.

Első állomás a belvárosban, a Rabin tér környékén az állatklinikára, amelynek 24%-os tulajdonosa. Mini klinika, legalábbis a területe, de 12 orvosuk van, és 9 asszisztensük. éjjel nappal nyitva vannak egész héten.
Nurit festmény a falon

Nurit festménye ez is
bejárat

A kórházban két bánatos operált macska lábadozott, mi meg tovább mentünk reggelizni.

Beszélgetés, hogy van a család, ki milyen boldog, ha egyáltalán. Avi mérsékelten látszik boldognak, nagyon dárgák a lakások, nem tud venni a jövedelméből még, és az Adam nevű gyermeke egy genetikai probléma miatt nagyon lassan fejlődik, és az egyik csontja görbe. Korrekciós oviba jár, és sokat kell vele dolgozni. Semmi sem tökéletes.


Rabin meggyilkolásának helyszínén, a Rabin téren emlékmű.


Megyünk tovább Caesareaba, Shoshana, Avi anyja csatlakozik hozzánk.

Heródestől Rotschildig minden. Séta, kövek, filmek, táblák, áhítat, ma is használt színház.
A levegő kezd izzani a családi múlt tisztázatlan pontjai miatt, mert nem találjuk a magyarázatát annak, hogy Shoshana anyja, egyik nagynénink miért volt egy másik nagynéni által felnevelve. Emiatt aztán bölcsen úgy döntünk, hogy elmegyünk Sichron Yakovba, Shoshana házába,

feltúrni a régi papírokat, hátha találunk valamit. Avi elment pizzáért, mi meg papíroztunk. Találtunk egy csomó levelet és dokumentumot, de a kérdésre válaszokat nem, csupán eddig nem ismert, Shoshana mamájának érkezett levelekből az 1970-2000-es évekig, amelyekben esik szó rólunk, Muci néniről, apánkról, mindenkiről. Az egészet lefényképeztük, később fogjuk feldolgozni. Shoshana gépe rossz, úgyhogy majd megnézi egyedül a dvd-t később.

Péter magyaráz Shoshinak
Akkor most elmegyünk
Éva migrént kapott, de egy idő után jobban lett. Megérkezett Dan, Avi apja, majd elindultunk Aviékhoz haza, megnézni Nuritot és Adamot. Aranyos kisfiú, pöttöm, élénk, kellemes otthonban.

Péter fényképezett, majd később kiegészitem. de most nagyon fáradt vagyok. 

Otthon palacsintasütés, a keményvaluta érvényesítése. Majd még Danny elcsal minket egy "félórás" sétára, de ez egy kicsit becsapós volt, és mire visszaértünk, addigra kiment belőlem a lélek.
Holnap Holt tenger, Massada.  Danny elvisz, váratlan ajánlat elfogadjuk.


Monday, May 19, 2014

2014. május 19. Jeruzsálem

Évával a buszpályudvaron találkozunk. 480-as, Jeruzsálemi busz, 1 óra helyett 1,5 óra, csúcsforgalom. Útközben néhány hegy kettévágva autópályának. Buszpályaudvarról spéci villamossal az óvárosig, a Jaffa kapuig.

Első út a siratófal és környékéhez vezet. Hosszan időzünk, rengeteg barmitzvo.



 Péter fényképez, és bámészkodom.
Éva pihen a karzaton a többi hölggyel.
Bejelentkezünk a nyugati fal alatt húzódó alagút látogatásra. 12:40-ig van időnk, tovább lebzselünk a siratófal környékén, mindannyiunk megelégedésére.
itt is figyelnek

Az alagútban sok csoda, köztük egy nagy, 600 tonnás kő.
 Nem világos, hogy hogy került ide. Állítólag radarképek is bizonyítják, hogy ez nem a sziklába faragott szélekkel tuningolt kő. Másutt ugyanis vannak ilyen falak, szépen faragott illesztésekkel.

Támadásunkat az Al Aksza / Sziklamecset felé visszaverték, majd csak fél kettőkor nyitják ki 1 órára.

Az alagúttúra után megyünk fel. sajnos nem mehetünk be a mecsetekre. Amúgy elég békés mindenki, és az idegenvezetők, vallási vezetők kisebb-nagyobb csoportokat vezetnek, oktatgatnak. A terasz óriási, és az alagúttúra alkalmával hallottuk a keletkezéséről, ami miatt nagyra értékeljük a teljesítményt.
kukucs.
Hogy teljes legyen a három világvallás szent helyeinek meglátogatása egy napon, az osztrák szállodában (Austrian Hospice) elköltött ebéd után a Szent sír bazilikát és tengernyi függelékét. A keresztény hívek odaadó lelkesedése, rituáléja nem kevésbé excentrikus, mint a muzulmán, vagy zsidó híveké, talán azzal a nem kis különbséggel, hogy a zsidók elég sokat nevetgélnek a ceremóniák közben.

Hosszan ejtőzünk itt is (a Templom hegyen nem lehett, mert kiküldtek a bezárás miatt).

Trikó a via Dolorosán:


További célunk a leégett ház (Burnt House), ami sajnos bezárt, mire odaértünk. Ehelyett kinéztünk az Olajfák hegye felé, a temetőre. Az arany menóra mellett

 majd mivel Éva és Péter fázott, taxiba ültünk, és irány a buszpályaudvar. A taxisofőr hazudott, agresszív volt. Éva szerint egy arabbal nem vitatkozunk.

Útközben Évával jót beszélgettünk.

A buszpályudvarról hazakísértük Évát, és Danny friss telefoni parancsára Péterrel bevonultunk a Rabin térre, ahol a Maccabi-fanok ünnepelték a tegnapi győzelmet. Kicsit többen voltak, mint bármely hazai tüntetésen, kivéve a békemenetet. zene, zászlók, tűzjáték, olé-olé.


Némi halálosan nehéz gyaloglás után végre hazaértünk, és belevetettük magunkat a jemeni pizzába, és szokásossá vált 96%-os alkoholba.

sajnos, nem tudok részletesebben írni, mert elmúlt az idő, volt egy kis lektorálási munkám, és már leragad a szemem. A fotókat később szerkesztettem bele.

.



Sunday, May 18, 2014

2014. május 18. - Tel-Aviv

Reggeli kászálódás. Danny elviszi Tamit a munkába, majd az időközben megérkezett Ront is elvisszük, de őt a pályaudvarra. Most már egyenruhában van, megreggeliztetjük. Megmutatja az ejtőernyős ugrásról a fényképét, szépen lóg a kötélen. Hirtelen indulás, Péter még nem kész, de én elkísérem Dannyt a pályaudvarra, majd beugrunk az abc-be joghurtért, kenyérét. Péter foga kicsit mintha kevésbé fájna, de fel van dagava az arca. országos aggódás, de legyűrjük.
Tal is előkerül, őt is reggelizik, ad néhány tanácsot és elviharzik.

Éva is megérkezik, együtt indulunk a Rabin múzeumba.

Egy órára terveztük, de bő kettő lett belőle. Jó átismétlés, frissítés a korábban már sok helyen ismert történetekről. Igen helyénvaló volt a dolog, mert bizony halványulnak a dolgok. Summary: sok harc, háború, demokratikus folyamatok és igen sikeresnek tűnő pálya. Ellenvéleményeket nem hallottunk, de néhány helyen a kiállítás is mopnd önkritikus információkat. Az elektronikus guide érdekes, nem kell semmit nyomogatni, a helyekt érzékeli, és mindig azt magyarázza, ami előtt áll az ember. Impresszív.
Éva és Péter külön botorkáltak, és a végén egy kellemeset kávéztunk.
Éva

Figyelnek mindenütt

Danny értünk jött a múzeum után, és kivitt a parti sétányra, szép strandokra, Herzliya-ig.




 Sok új építkezés, épület, drága lakások, szép parkok. Jó beszélgetés.
Ezután be a városközpontba, a Rabin térre, ahol a múzeumban is látott merénylet helyszínére, ami egyben Danny gyerekkorának helyszíne (Frishman 90, legfelső emelet), ahol szüleivel, Bandival és Júliával  lakott, és ahol Zsuzsával mi is laktunk 17 évvel ezelőtt.

Kellemes séták, beszélgetések, majd Éva felmondja a hallgatólagos megegyezést, mely szerint nem iszunk, nem eszünk, és bemegyünk egy falafel/humusz/saláta bárba.

Az ebéd után Évát elbocsátjuk, mert elfáradt, mi meg tovább megyünk Jaffa felé, amely lényegébe a Tel-Aviv kialakulása előtt létrejött, sokkal régebbi város.  Séta tengerparton, kikötőben, szép és kevésbé szép házak között.
Érdekes múzeum a föld alatt a Kdumim tér alatt, a >3000 éves kánaánita, egyiptomi, görög, római város maradványokról, nevezetesen egy viszonylag épen maradt ház, a piacfelügyelőé (a mértékeket hitelesítő és minőségbiztosító) tisztviselőé, akinek üveg- és kerámiatárgyait is megtalálták, valamit kiderül róla, hgy Yehuda néven bizony zsidó volt, és isz. 105-ben  voltak a viselt dolgai. Színvonalas 4D (hologramszerű vetítéssel) előadás, a Jónást bekapó cethal által keltett spricceléssel együtt.



További séták, szép helyek, épületek, beruházások. Homokkő, jeruzsálemi kő.
Jaffa északi negyedében is séta,

Meglepetésre egy Banksy(nak tűnő, Ld. még itt) falfesmény a Neve-tzedek részben.

boring fireman

A Batsheva Dance Company felújított campusa.
Egy közeli zsinagógából egy kétségbeesett férfi kiabált utánunk, hogy ugyan menjünk be hozzájuk, mert nincsenek tizen az esti imához.
Bementünk, végigültük, nagyon hálásak voltak.

Za'atar fűszerezésű lángos. (Itthon megfejtettem, hogy ez az izsópfű)

Új ingatlanrpojekt. Sarona. Egy régi negyed felújítása, házak arrébb szállításával, hangulatos.

Abc-be beugrottunk joghurtot venni Péternek.
Otthon maceszgombóc leves után jemeni kaja: kubana (spéci jemeni kenyér) +shug = puha kenyér és csípős erős pista (de zöldben, a képen még nincs rászórva), paradicsomszósszal.

Egy kis fügekaktusz Danny tálalásában:



Az est fénypontja, hogy a Maccabi Tel Aviv kosárlabdában Európa-bajnok lett Milánóban. állítólag 10 e ember ment innen a meccsre. Az utcák elnéptelenedtek, nagy öröm, büszkeség.