Korábban akar indulni a kirándulás a Batu Caves barlanghoz. Kapkodó - és így kalóriaszegényebb - reggeli. A túrához tartozik még egy látogatás egy cintárgyakat gyártó vállalkozásban, meg egy másik batikműhely.
Cin (pewter), azaz ónötvözet (antimonnal és rézzel), amelyet a Royal Selangor vállalkozás által különböző használati és dísztárgyak készítésére használ. Malajzia az ónbányászat egyik hazája, így alakult ez ki. Az ötvözetet nem bántja az ónpestis, jól formázható, alacsony olvadáspontú. Szép. Mintaterem. De nem veszünk semmit.
A batikműhely más, mint az előzőleg látott. Nemcsak a viaszos előrajzolást űzik, hanem kombinálják a szövet textúrájával, fröcsköléssel, és többszöri viaszrajzolással. Szépek is. Lett is egy asztalterítőnk,
A barlang a hindu vallás egyik szent helye. Sok magyarázatot nem kaptunk, de a netről azért tájékozódtunk. Én már voltam benne korábban. 272 lépcső, hindu templomok egymás hegyén hátán a barlangban. Majmok ugrálnak mindenütt. Nagyon látványos. A hívek furcsa dolgokat művelnek, a papok szeretettel végzik a műveleteket. Jó a hangulat. Szépen felmásztunk, mellettünk elsuhantak a mezítlábas hívek, szuszogtak a turisták. A barlangban áttértem a hátonfényképezésre (alulról, a frontkamerával, haha), mert a nyakamat nem tudom ennyire hátrahajlítani.
Ebédre otthon voltunk. Takarékos ebéd után Grab, és a néprajzi múzeumba mentünk ahol az őslakosokról (Orang asli) is van egy kiállítás. Mintegy 200e őslakos van, akikről csak annyit lehet a múzeumban megtudni, hogy most hogy élnek, a történelemről semmi datált emlék, tény, lelet. Nem múzeumi forrás azonban említi a 70 ezer éves jelenlétet. Osz-posz mint Ausztrália. Nem érdekes? Amúgy meg meglepően érdekes a fúvócső mint vadászóeszköz, és az orral fújt furulya.
A maláj néprajzi rész is érdekes. Kerestünk színházat az egyik estére, de nem is értették a túravezetőink, hogy mit kérdezünk. A múzeumban nagyon kiterjedt színházi kultúráról lehetett olvasni (pl. a vajang), de sehol nem lehet ilyet látni. A múzeum mellett megismerkedtünk egy családdal, akik azt mondták, hogy a covid óta szétszéledtek a hagyományos színházak csinálói, és most semmi sincs. Kár.
Megint haza. Tollászkodás, majd a város felé elsétálva egy nem túl elegáns, de kedves környéken egy tandoori csirke eltüntetésével zártuk a napot.
Igazából az utolsó napra kezd elegünk lenni. Holnap még feszítünk egy kis erőt egy művészeti galéria és egy bazár becserkészésére.
Jó lenne egy olyan étterem, ahol tudom, mit rendelek, milyen lesz az íze, és azt is kapom. Még 2 nap.
A képek megint: https://photos.google.com/share/AF1QipMhQ6-U27c-Q6fPjYxFOMuYty9SKVKKYSVE76h7OybUYOlFDHriKfHKbTJnvmVqSw
No comments:
Post a Comment