A repülőgépen a sok muszlim, hindu, maláj, japán, kínai, iráni utas mellett azért volt egy-két európai is. A hangulat tökéletes, a fejkendődivat nekem egész megtetszett. A sztyuviknak a kajával kettőt kellet fordulni, hogy mindenki megkapja a neki egészségügyi vagy vallási alapon rendelt/előírt ennivalót. Hajnali érkezés. Taxi iszonyú hosszú ideig ment a városig. A szálloda 5 csillagos, te jó ég, nem emlékeztem. Végülis nem dobtak ki, tényleg volt egy foglalásunk 60 dollár/nap áron, early birdként.
Egy kis 28. emeleti pótalvás után még a zárás előtt belemerültünk a reggelitengerbe. Leteszteltünk egy pár furcsaságot.
Sajnos, nem voltam körültekintő a foglalásnál, és a szálloda nem a központban van, éppen gyalogtávolságon kívül, néhány ezer felhőkarcoló között, az ablaknál elénk terülő látvány alapján. Óváros? Nem is biztos, hogy létezik. Annak idején (35 éve a követség kereskedelmi tanácsosa kísérgetett minket, így minden könnyű volt. Most - az esős évszaknak kitéve, borús, nedves, és még egy kicsit akár hűvösnek is mondható környezet idegennek tűnik. De szándékunkban van a túlélés.
A gyanús vonat-/metró- és homályos buszopciót kihagytuk, mert minden térképen a felkészülésként angolul megismert tájékozódási pont általában malájul van írva, és nem volt energiánk dekódolni mindent. Gondoltuk, majd adja magát. Nem.
Szóval gyorsan befizettünk egy félnapos délutáni városnéző túrára, és egy Grab (itteni UBER) taxival 3 dollárért elrepültünk a Chinatownba megszerezni a Zsuzsa által megcélzott hazaajándékokat, meg persze bámészkodni.
Pénzt váltani. Váratlanul nagy nehézség, Helyí készpénzhez (ringgit) kell jutni, mutogatás ide-oda. Kellett hozzá egyet sétálni. A trófeák egy részének megszerzése után egy nagyon gyenge sült csirkecomb megrongálása után ismét Grab, vissza a szállodába a városnézéshez.
Egy helyi gyártmányú kisbusz, rémesen érthetetlen idegenvezetővel. Mintegy 35 perc alatt összeszedte a 4 tagú csoportot 3 szállodából. A programot betartottuk, kivéve a felújítás miatt zárva tartó nagymecsetet. A Petronas ikertornyok, a fő büszkeség, már időszámításom utáni. 452 méter, de nem fogunk felmenni asszem (6 évig épült, cf. Empire State Building <2 év). Most csak fotózni álltunk meg. Batikműhely volt a következő, itt nem csomóznak, hajtogatnak, gyűrnek, hanem viasszal előrajzolják a kontúrokat, majd befestik, és forró vízzel kioldják a viaszt, Gyönyörűek. A műhelyben turisták tanulták a batikolást. Következő állomás és pénzköltésilehetőség a csoki butik, sokfajta csoki, magyarázat, technológia coki. Kóstolók rendben. Nemzeti múzeum. 40 percet kaptunk, jól megáztunk, mire bejutottunk a turistaakadály-versenyen. Őstörténet. Van 40 ezer évesre datált koponya is., meg 10-70 ezer éves tevékenységekre datált lelet. Küldjem el Ausztráliába? Nem vitatkozunk. Jópofa a múzeumnak ez a része, de lejár az idő.
Királyi palota. Van király is, 9 db. Ezek 4 évenként váltják egymást királyként. A látogatás a palota kapujának a lefényképezését jelentette. Fast-tourism.
Nemzeti emlékhely és mű. 3 háborúról emlékeznek. A 2 vh mellett 1948-1960 között volt egy az angol uralom ellen a maláj és kínai kommunisták ellen indított háború, ami a kommunisták vesztével zárult. Közben Malasia független lett. Nekem az egész zavaros a Wikipediában.
És végül a függetlenség tere. Fontos történelmi, érzelmi központ. Jellegzetes brit és modern épületekkel. A lámpaoszlopok hibiszkuszlevelek közül szórják a fényt. Jó ötlet.
No comments:
Post a Comment