Utolsó nap Sydneyben.
Kissé elfáradtunk. Reggeli egyzserű. Anthony elment valamit elintézni. Mi bepakoltunk, ébredeztünk. Közös séta a Queen Victoria Buildingbe. Váratlanul megint hideg szél volt. De talán megúsztuk.
Az épület nem nagy szám, de nagyon otthonosan éreztük magunkat, olyan volt, mintha a Nagyvásárcsarnokot felújítva egy kicsit a GUM áruházzal összehozták volna. Persze a minőség ragyogó, épületdíszek és emberek kifogástalanok. Mintha egy századfordulós filmet látnánk. Ez az épület is annak köszönheti a létét, hogy győztek a nem lebontók a lebontókkal szemben. A kávé is jó volt. Hazafelé majdnem végig a fölt alatti bevásárlóközpontokon kereszül jöttünk, védve a széltől. Mint kiderült, végül nem is haza mentünk, hanem a Halpiacra, emyl itt is nevezetesség. Azért nem Lesa-Belle-el ebédelünk, mert a mamája körül újabb konfliktusok támadtak, és ez felborította a programot. A kórház még nem közölte a tárgyalás eredményét a gyámság alá helyezésről, és ez megviselte Lesa-Belle-t.
Mindegy. A halpiac egy tömeggyilkosság színhelyének tűnt nekem, és rendesen elment az étvágyam. Sokáig méregettük a különböző herkentyűket, és végül fish and chipes lett cápából. Hogy azért legyen különleges. A sok ember egykedvűen trancsírozta a felismerhető állatokat, akik persze nem tudtak sikítani sem. Letudtuk a sirályok és ibiszek közötti ingadozást. A cápa jó volt, nem beszélt vissza, lehetett harapni. Legalább nem cápauszony volt.
Hazavillamosvonatoztunk, otthon álomba zuhantam, visszaélve a korommal. Anthony elvitte a kutyát, mi ébredés után már éreztük, hogy esetleg hamarabb is kimehetnénk a reptérre, hagyva Anthonynak időt, hogy törődjön a családdal. Elmentünk a postára sorba állni egy érkező csomag miatt. Muris volt, hogy senki sem volt türelmetlen. Énrám biztos kihívták volna rendőröket. Anthony ragaszkodott, hogy kivisz a reptérre, végigállta az összes sort, megboroztatott, és a securitynál elbocsátott meleg öleléssel. Mintha élvezte volna az együttlétet, be nem állt a szája, megmentettük volna a világot, ha lett volna ilyen opció is.
Végülis összegezve, rendesen beleszerettem Ausztráliába, megbocsátom nekik, hogy a kávét előbb hozzák, mint a kaját, de lassan hozzák a kaját is. Nem érti senki a bennszülöttek kultúráját, de mindenki megyegyezik abban, hogy egyenrangú a nem bennszülöttekével. Az össze songline video nézettsége ált néhány ezer, az előadások érthetetlenek nekem. Valami zűr van, de nem fogom már tisztázni. A bennszülött festmények szépek. Az egészségügy ingyenes, fekete munka nincs, korrupció sem nagyon, labour kormányok és parlament. Szakszervezetekkel mindenki békében. A környezetvédelem, hulladékfeldolgozás, stb. az össezes divatos téma rndebn levőnek látszik. A gáz-/szénipart visszaszorítják stb. Mi kell még? Szem-száj-inger.
Anthony mégegyszer eligazít a sikeres vállalati menedzsmentben (Siker=stratégia+struktúra+rendszerek+kultúra), Növekedéshez kell legalább kettő a következőkből: tehetség, ezek megtartása, konzekvens vezető, felvásárlás+kapcsolatépítés).
Mindenesetre Anthonyval egyetlenegy éles vitánk nem volt. Kár, hogy Catherine-nel, Veronicaval nem beszélnek. Tabu volt egész idő alatt.
Érdekességek:
Sydneyben PET palackra az van ráírva, hogy 100%-ban reciklált anyagból készült. Meglepő, hogy food-grade-nél ez lehetséges. Valamiről lemaradtunk.
A vonatok egy mozdulattal átbillenthetők az ülések a menetirányba vagy vissza.
Sydney városháza alatt 3 szintes pályaudvar 12 vonallal. Így persze a felszínen nyugalom van.
Wombatra azt mondjuk, hogy látuk, pedig nem is. De nem akarunk csalódást okozni az olvasóknak.
Szemétfelszedés civic duty. Így akkor sincs szemét, amikor lenne.
Air rights. Érdekes dolog, eddig nem szúrt szemet. A telkek feletti légoszlop egy bizonoys magasságig ugyanúgy adható, vehető, mint a telek maga. Egy adott magasság meghatározásával a városvezetők szabályozhatják a városrész épületeinek átlagos magasságát. Ha magasabbat akarsz építeni, akkor venned kell levegőt. Ha nem akarsz akkor eladhatod másnak.
Sydneyben minden láttunk, amit akartunk, rendesen elfáradtunk, de nyitottak vagyunk még Kuala Lumpurra.
Majd onnan folytatjuk.
No comments:
Post a Comment