Kocsival a Melbourne déli részére, a Mornington félszigetre, Veronika birtokára utazunk Catherine, Tanja, Zsuzsa és én. Roelof később jön Eliottal. A birtokon lesz Roelof 70. születésnapi partija, 70 résztvevővel.
A bejáratnál hatalmas fák, a név MELROSE, ami a valahai johannesburgi család vállalatra a Melrose Cheese-re utal. Jó volt látni, emlékezni.
Nagy terület, park, lovaskarámok, fóliasátrak nagy (500m2?) ház, tó, erdő stb.
Mindenki megkapja a szobáját, fürdőszobával. Részben a szomszédnál lakik a csapat.
Veronika nincs itthon, mi sétálgatunk, lemegyünk a tóhoz, megvakarjuk a lovak fülét. 3 ló van, mind kiképzett versenyló az összes sportágra. Az egyik most a trénernél van, továbbképzésen. Verokinka jár velük ide-oda versenyezgetni, vagy legalábbis lovagolni.
Körbesétálunk a közeli részen. a tó stégjén madárijesztő bagoly. szefizünk.
Veronica szélvészkisasszny megérkezik. A ház megtelik a hangjával, élettel. Mankóval is tuid járni, de inkább már szeretné elhagyni. Csípőizületi műtétje után van, egy kis komplikációval, mert megrövidült az egyik ina. Időnként segíteni kell neki a teendőkben. Eliott (Catherine) fia volt/van itt egy pár napot, hogy kisegítse a bulira való készülődésben is.
Catherinék megérkeznek a szonszédból teázni, kiülünk a tereaszra. A buorok és a terasz, az előtte levő kis lejtővel, emlékeztet e johannesburgi szép időkre. A ház bútoraiban is meglelni a régi ház emlékét.
Könnyű ebéd, saláta, hideg sült csirke. Jól vagyunk. megy a small és medium talk.
Ebéd után Veronikával átmegyünk a szomszédasszonyhoz, aki most lekvárokat gyártott a karácsonyi ajándékozáshoz. Gyorsan veszünk 10-15 darabot, Zsuzsa is kap 2 fura című izét Meglátjuk. Veronika alig győzi felsrófolni az árat, míg a szomszéd valahogy az ellenkező irányba beszél. Veronika szerint ez azért is van, mert egymást szokták ellátni dolgokkal, és így inkább baráti mint üzleti a viszon.y Veronica a fóliasátrai kinycseiből ad neki rendszeresen.
Visszamegyünk a fóliasátrakhoz és Veronica hosszasan öntöz egy tekeredő slaggal, türelemmel, jól átzatva, bemutatva minden egyes növényt. Megkóstolunk pl. halízű vietnami salátaleveleket, zellerpetrezselymet, curryfa- és mentaleveleket. Azt mondja, most kisebb az állomány, mert a műtét miatt nem tudot sokat dolgozni. Amúgy szombat-vasárnap 8-10 órákat dolgozik a kert és telek fenntartásában, hátközben kevesebbet, akkor szokott inkább dolgozni.
A ház és a birtok szinte teljesn bio és klimasemleges. Azért nem bio, mert a lovakat féregteleníti, emiatt a fehasznált lótránya nem bioképes. Vízvezeték a központi hálózathoz nincs hozzákapcsolva, Csatornára ugyanúgy nincs szükség, emésztőgödör lukas fallal (nahát). Áram csak éjjel jön a halózatból. 5 edollár allami támogatásból és 2 edollár kamatmentes hosszú hitelből van napelemrendszere 6 éve, Bőven van még nap is, meg tető is, ha fejleszteni akarja.
Traktorok és egyéb munkagépek. Ritkán kell segítség. Szép műhely. Elégedettség.
Sajnos, egyedül maradt néhány éve, amikor szibrász párját elvesztette.
Veronica filmproducer, ami itt szereinte csak azt jelenti, hogy pénzt kell szereznie filmekre. A filmeknek nagy kockázata nincs, mert állami támogatással a költségeket le lehet írni a bevételből, és így nem kell künösen izgulni. A befektetők persze igyekezne jól járni. A pláza mozik is támogatják a filmeket, hogy jöjjenek be a plázákba. Jó és drága filmeket csak híres emberekkel lehet csinálni, a többi általában szemét. Művészfilmekre nincs igény, időnként egy-egy átmegy a rendseren. Dokumentumfilmek sokkal jobbak, mert a TV csatornák finanszírozzák azokat jobban. Nem értettem meg az összes részletet, mert elsodortak a jövő menő családtagok. Mindenesetre vannak tervei, de az egészet mókuskeréknek látja, nem filmművészetnek.
Teázás következik. Csak mi iszunk kávét Zsuzsával. Mindenki utálja a kávét. Még tiramisut sem esznek. Angol kultúra?
5-kor általános lepihenés (nap), majd tervezzük a szombat est vacsorát. A vacsorához elvben kellene frissen locsolt fólisátorból gyűjteni zoldséget, amit Eliot megtesz, mire előjövünk.
Befűtünk a kandallóba, mert többen hűvösnek érezzük az időt.
Veronika mankóval táncolva mindent elkészít, és várjuk az estét. (Talán a napnyugtát? nincs kimondva, automatikus) Kipaosztás, nem tudtam mutatnu. hogy hoztunk magunkkal. Roelof a családfő, gyűszűnyi pohárból bor hörpntés, ima, beszéd, Eliot gyorsan elmond egy imát, rajtun kívül mindenki hozzásegít, nekünk csak egy-egy amén vége jut. A letakart fonott kalácsra rátesszük a kezünket, kis ima, majd Roelof szétosztja a kalács egy részét. Általános ölelkezés, mindenki mindenkinek hálát mond és örül. Mi sem tudunk mást tenni. :)
Az étel finom, rizottó, saláta, csirkesült az utólag ráeresztett levessel, amiről csak most tudatosodott, hogy az nem annyira szaft, hanem akár lehet levesnek is hívni. Catherine 3 napja ezt adja nekem köhögés ellen. Zsidó penicillin, mondja.
Vissza a kajákhoz. Mi általában alulfűszerezettnek érezzük a dolgokat (már Szingapúrban is). Sokszor keresni kell a sót, borsot, még étteremben is. Nem zavarjuk meg a hangulatot egy sókéréssel. Valószínűleg a szomszédba se lehet beállítani, hogy kérek egy kis sót. :)
Szóval halvány volt a szombati vacsora. De volt egy prósza-szerű édesség, tortaszelet is. Az nagyon jó volt, bár kalóriatartalma kis bűntudatot okozhatott egyesekben.
Hosszú beszélgetés alakul ki, sok téma, elég érdekes. Világpolitika, csak a rövid összegzéssel: Netanyahu - rémes, Biden - jó lenne, de túl öreg, Tajvan - izgulunk, Orbán - barom, Aussie miniszterelnök - tök jó fej, Bernie Sanders - nem győzhet, AOC - túl fiatal.
Világvége. Klíma, szennyezés műanyagcsomagolások jelölése. Nagy csomag, egyszer már összekaptunk Catherinnel, aki szerint rendes climat-denier vagyok. A lényeg az, hogy itt, ebben a körben az a standard, ha teljes erővel nyomjuk a gombot, mert a klímaváltozás elleni mozgalom túl gyenge, és lassú, nyakunkon a veszedelem, pedig meg lehet ne állítani. A szkeptikusok (Eliot szerint a tudósok 3 %-a is azt gondolja, hogy nemcsak az emberitevékenység lehet a ludas) csak azt sugallják a népeknek, hogy nyugi ráérünk, nem is úgy van, elkényelmesítik a politikusokat, stb. A nagyipar (dohány, energia, szén, műanyag) mint a nép ellensége Elég régi toposzok, még akár egyet is lehetne érteni vele, de valahogy sántít it. Beleterelődünk egy részproblémába, aholl mindenki úgy látja, tisztán lát. Ez pedig a műanyag csomagolások jelölése a trapézalakban körbefutó nyilakkal és benne 1-7-ig számokkal.:
Konszenzus látszk. Mindenki úgy gondolja, hogy ez azt jelenti, hogy az adott tárgyat visszadolgozzák, ezért nagy hazugságnak tartják (emelt hangon, felháborodva, big lie - hol is hallottam ezt?), hiszen milyen dolgo az, ha a tudatos vásárló látja ezt akkor tudatosan választja a visszadolgozás miatt és akkor dühös, amikor megtudja, hogy a környékén azt nem is dolgozák vissza. Eliot megfogalmazása szerint ez egy pozitív marketingjel, amivel a gyártók visszaélnek
Namost: Meglepetésnek tűnik, hogy szerintem ez a jel nem a fogyasztónak szól elsősorban, hanem a hulladékfeldolgozókat tájékoztatja, hogy milyen anyagról van szó, hogyan lehet feldolgozni. Elsőre nem megy át. A játszmák egy része függőben marad, bár Eliot rokonszen vez vele.
a mai zanzák itt véget érnek. Délben kezdődik a buli. Készülünk.
No comments:
Post a Comment