Friday, May 9, 2008

22. nap - San Francisco

Utolsó amerikai nap.

6-kor kelés, meleg öltözet, irány a horgásztó. Van egy pár horgásztó a környéken. Horgászengedély megvan. 4 dollárt kell fizetni minden horgászatért, és ezért max 5 halat lehet kifogni. A négy dollárt számozott zacskóban be kell dobni egy ládában, és az arról letépett számot meg kell őrizni.

A tóba az állami haltelepről hozzák a pisztrángokat, és ezt lehet ki horgászni. Szép idő, csend, futók, biciklizők sétálók. Senki nem liheg. Fly fishing a divat George-nál, szépen tekergeti a zsinárt, meg hajitja el. 4-5 helyen próbálkozik, másfél óra alatt fogott 3 db-ot, és elvesztett másik hármat, leszabadultak a horogról.

Hazamentünk, a halakat megtisztitotta, az egyiket megsütötte és a maradék oldalassal megettük.

Bcsomagoltam a cuccomat. George fényképeit elfelejtettük letölteni, pedig sok olyan van, amit én az akku kimerülése miatt időnként nem tudtam felvenni. Nem baj, igérte, hogy megkapom őket.


Végignéztem a maradék fényképalbumait, sok röhögésre adott alkalmat a dolog. Kivadásztam egy képet Ilonkáról, és két másikat Marikáról oxigénmaszkban, Jade és George társaságában, halála előtt.


Ezután óriásfenyőnézés, nem a legnagyobbakat, csak olyan kb 1000 éveseket, és csak 70-80 métereseket. A legnagyobb fa egy kicsit odébb van és, több, mint 110 méter magas. Muir Woods a neve ennek a parknak (www.nps.gov/muwo). Sok látogató volt, és többnyire némán, vagy halkan beszélve mentünk, a hatalmas fák mindenkit tiszteletre intettek.

A fényképezőgépnek ezesetben alig volt haszna, egyszerűen nem lehetett befogni a fákat a képmezőbe. Pótcselekvésként részleteket fényképeztünk. A fenyők jó nagy trületen élnek, és a ködös időjárás kell nekik, mert magas viztartalmuk van. Emiatt is (meg a tannin miatt, és a különlegesen vastag kéreg miatt is) elég jól birják a tüzet. Nemcsak magról, hanem rügyről is tudnak szaporodni, és egész facsaládok jönnek igy létre, szorosan egymás mellett több fa.



Megegyeztünk George-val, hogy ma én fizetek mindent, ugy érzem, jól esett neki.

Kávéztunk egyet, majd hazafelé a Golden Gate hidon jöttünk, majd a Mission negyedbe vezetett, ahol a egy mexikói kis koszos fast food étterembe vitt taco-t enni. A környéken minden spanyolul volt kiirva, olyan volt mint a chinatown spanyolban. Csak szegényebb, és a boltosok egy része kinai volt. Itt a salsa még nekem is ehetetlenül erős volt, és darabos, hidegen készült. A helyzetet csak az ital javitotta, ami sárgadinnyelé volt. Egyszerű ötlet.

A taco egyébként egy lepényre feltett mindeféle zöldség és sült hús, hasonlitott a pitára az egész, de kézzel kellett összehajtani a zöld és piros szósz rátétele után. Az órási tekercses ugyanilyet hivták burritónak. Mivel csak egy kis darabot kértem, maradt étvágyam, ezért George még elvitt egy Salvadori étterembe, hasonló szinvonallal, de ismerős pincérhez. Itt a menü pacalleves volt, némileg eltérő izesitéssel a mienkhez képest, másrészt egy pupusa+cortado elnevezésű nemzeti étel sajttal töltött forró lepénnyel, amelyre édes kaposztasalátát és salsat kellett tenni. Ez a salsa már ehető volt, jobban hasonlitott a mienkhez.


Még beszélgettünk evés után, kiderült, hogy egy salvadori leányzó is volt a szerelme egy időben innen a vonzódás. George nagyon elfáradt, már harmadik napja alig alszik miattam, mert valahogy én nem vagyok álmos. Valószinűleg az apnoe-je miatt nem tud mélyen aludni. Szóval sürgősen alvásról kellett gondoskodni. Bementünk a belvárosba, ahol Gerry (Jade férje) boltja van, mert ott van egy divány amire le lehet feküdni. Elképesztő rendetlenség, és kosz. Óriási kontraszt a lakásukhoz. Gerryék tulajdona a ház, és a bérbeadás az egyik üzletáguk. A másik pedig számitógépes képfeldolgozás, valamint kereskedés. Én biztos nem mennék vevőnek sz ő boltjukba.


Délelőtt Gyurival telefonon beszéltünk a Berkeley-i magyar klubról, de végülis lebeszélt róla, mondván, hogy nem a reptér felé van, és csak dumaparti, főleg ott lévő magyar diákok járnak oda. Nem lesz érdekes. Ellenben javasolja, hogy menjünk el a kolumbáriumba, mert az lenne nekem az érdekes. Sajnos ez sem jött össze, de majd interneten megnézem, hogy mi ez.


Addig sétáltam egy kicsit, de nem jutottam sehova, rövid volt az idő. 6-kor elindultunk a kábelvillamoshoz, sétáltunk egy kicsit az Union square-en. Avillamos technológiája rémes.

A villamossal elmentünk a kikötőig, ott ittunk egy ir kávét, (állitólag ott találták ki (www.thebuenavista.com)).


Vissza a kocsihoz, kis körút a parton, majd reptér, búcsú. ?ég televásároltam a kocsi tankját benzinnel, hozzájárulásként.


Fotó stock. George szeretné kiegésziteni a jövedelmét, és többezer fotóját fogja áruba bocsátani az ilyen jellegű szájtokon.


Magyar útlevél. George sem tudta, hogy magyar állampolgár, és csak kérnie kell az utlevelet. Egy kicsit rémüldözött, de láthatólag elkezdett gondolkodni. Ugy tűnik, hogy szivesen menne másm országba a nyugdijas évekre, mert fél, hogy nem jön ki a pénzéből. Még heti 3 napot dolgozik műtősként, de szerintem Argentinába, Uruguayba azért is ment, hogy a megélhetésről tájékozódjon. De biztos nehéz lehet neki otthagyni Jade-ot, meg a többi barátot. Meglátjuk.



Ellopják a pénzt. Gyuri korábbi története arról, hogy hogyan lopják a pénzt a szocik, meg a szadesz. Ha adva van egy cég, amelynek valamilyen kutatási projektjére megitélnek 5 millió dollárt, akkor ezután a céget el lehet adni, mondjuk 3 millió dollárért, és igy az a pénz már tisztára van mosva. Nagyságrendekkel ügyesebbek szerinte a mostaniak.


Megint , illetve még mindig tetszenek az ujságárus dobozok az utcasarkokon. Kevesebb ujságos van, az biztos. De mi lenne itt az én folyóirat- és ujságcsemegéimmel?


Ezennel befejezem Észak-Amerikát, a fejem már Ausztráliában van. Még a képeket feltöltöm majd a picasa-ra.


Érdekesség a repülőn. Személyre szabható műsor van. Filmek, tv műsorok stb. ügyes. Megnéztem egy kétAusztrália filmet.

Unalmamban a notebookomat is böngésztem, és belenéztem az egyetemi évfolyam cimlistába,mert gyanitottam, hogy többen is vannak San Franciscoban. Hát bizony, Dreger (Gyöngyvér és Nádasdi Laci és Krisztina. Hát ezt jól elszurtam. Ne is beszéljünk róla. :(

Késő bánat.




No comments: